Fülke – fényben

Érzékeny játék József Attila verseivel három színészre

Előadók:
Kriston Szabolcs - színész
Lukács Gábor - színész
Fandl Ferenc - színész

Időtartam: 60 perc

Bemutató: 2005. április - Miskolci Nemzeti Színház

1937. december 3. - Balatonszárszó. Remenyik Zsigmond, József Attila barátja és szerkesztőtársa így ír a költő utolsó óráiról: „Estefelé sétálni akart. (...) »Mindjárt visszajövök - mondta a nővéreknek -, ne zárjátok be az ajtót. Sétálok, kiszellőztetem egy kissé magam.« Ekkor ment ki a sáros utcán át az állomásra, ahol egy Pest felé induló tehervonat rostokolt. Hogy itt mi minden fogta el, mire gondolt, mi világosodott meg előtte, mint pokoli láng, vagy mennyei fény, az örök titok, mert erről már sem írásban, sem szóban be nem számolhatott. Mire az állomástól egy rövid kőhajításnyira ért, lassan gyorsuló indulásba kezdett a szerelvény."

A szárszói háztól gyalog mindössze két percre van az állomás. S hogy ez alatt az idő alatt milyen gondolatok, emlékképek merültek fel József Attila tudatában, hogy végigperegtek-e benne életének történései, az valóban „örök titok". Az előadás nem rekonstruál, hanem egy fiktív helyzetet teremt, melyben három színész, három József Attila-i „én" - versek, levelek és prózarészletek felhasználásával - ezt a „titkot" járja körül. Fikcióról lévén szó, az alkotók elrugaszkodtak a pódiumműsor-szerű előadásmódtól.

A Fülke-fényben színházi formában megvalósuló játék: elképzelt visszatekintés, számvetés egy sorsmodellé lett életúttal.