Oszd meg a versed!

 

Goda Barbara versei

1984. augusztus 7-én születtem Mosonmagyaróváron. Jelenleg Hegyeshalomban élek. 2008-ban végeztem a Nyugat-Magyarországi-Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Karán, Szociálpedagógus és Művelődésszervező szakokon. Középiskola alatt számos versmondó versenyen megfordultam, és iskolai rendezvényeken szerepeltem. 2000-ben írtam első versemet, de intenzívebben csak 2005-ben kezdtem el verseket írni. Nem is tudom igazán, hol kezdődött el mindez, talán ott, hogy énekeltem, és közben találtam ki a dalok szövegét. S később le is akartam írni őket, rájöttem ezek nem is dalok, vagy dalszövegek, hanem versek. Azóta közel kétszáz verset írtam. Barátaim unszolására kivettem őket a "asztalfiókból", s várom, hogy az elfogulatlan embertársaim hogyan reagálnak rájuk.

 

A fa
Akartam hinni ! /Kérdések helyett/
Árnyék
Az utolsó levél!
Ébredés!
Ébredezés!
Egészen a Tiéd!
Éjszaka dala
Elfelejtelek elfelejteni Téged!
Elmegy ő, s el sem köszön.../Imre emlékére/
Fagyos az éjjel
Félve remélek!
Holdudvar
Karácsonykor
Légörvény, avagy a szerelem logikátlan!
Magyarország
Nézd a hajnal mit üzen!
Sóhaj!
Szomorú vasárnap!
Tavaszodik…

 

Tavaszodik…

Virágba borulnak a fák
Tavaszodik…
Nyílik a tulipán, a jácint
S a telet már csak hírből ismerik
Még a hajnal is csodás,
s az égbolt is csupa ragyogás.
Tavaszodik…
Szinte érzem az illatát,
a szürkület zaját,
a madarak, békát sóhaját.
Érzem a fák bólogatását,
és a nap simogatását,
Érzem végre itthon vagyok!
Érzem a boldogság itt ragyog!