Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Dézsi Ádám

Dézsi Ádám versei


 

Boszorkánysirató
Ébredés
Voltam

 

Boszorkánysirató

Fáj. Szúr. Lüktet és széttép.
Forró testem rezegve sír. Kellene egy térkép.
Eltévedtem nagyon. Nem tudok most semmit.
Magányom egy hányingert pörgő táncra pendít.
Ótvaros férgek marnak szét legbelül
Míg a könny áztatta nyálban arcom most megmerül
mit a párnádon helyedre sírok reggel,
aztán megint estig, s még a nap újra felkel.
Jól nézz a tükörbe, és merengj el a múlton,
míg én a jövőt siratva fetrengek egy pulton
egy pulton valahol, feledni próbálva a hangod,
a szívverésed hangját, az illatod és rangod.
Merengj el mindenen, hogy tőlem mit nem kaptál,
és hogy mennyi mindent nem fogsz még, amiért elhagytál.
Senki nem töltheti ki benned a helyem.
Üres lesz a vállad, ha nem nyomja a fejem.
Nem lesz olyan jó, ami a rosszam mellett felér.
Nem lesz olyan szép, ami az én szívemig elér.
Jólétem nincsen, de amim van od'adtam.
Szégyen nincsen, csak büszkeség alattam.
Megtettem amit kellett, nem volt elég, látom.
Így ok nélkül veszett el szerelmem, s barátom.
Nem tettem én soha, nem is tehettem volna
olyat hogy hiányod méltó büntetés volna.
Hát jól jegyezz meg engem, mert én vagyok az álom,
akit legjobban vágyni fogsz, még a halálos ágyon
is, nyitott szemmel remegve a véget, elveszted az eszed.
És azt kívánod, bár ott lennék, bár fognám a kezed.
Bár ne lettél volna olyan végtelenül érett,
bár ne ment volna el melletted egy szebb, boldogabb élet.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum