Oszd meg a versed!

 

Csiribá versei

Helló!

 

Az ólomkatona álma
Szür-reális álom
Úton álló

 

Úton álló

Kék ruhában áll peckesen,
maga elé néz meredten.
Haja zsírtól tarajos,
odúja egy tágas garázs.
Fölötte egy fehér ház,
társa a fekete vadász,
ki nem puskával szaladgál,
hanem négylábú kutya.

Vajh mit nézhet e koma?
Míly látványosság s varázs
történhet kis falujában
ami így megdermesztette.
Rexi vajon miért nem látja
föl-alá szaladgálva,
szimatolva dalolászva,
mint egy faun itt falun?

Lehet, hogy a semmit bambulja,
s ez az ő hóbortja,
álmodozik, vágyakozik,
közben a pokolban csomagolnak.
Rigók, verebek rebbennek föl,
föl az égbe s túl,
ahol a felhő tornyosul,
a láthatatlan városba.

Ő csak egy öregember,
dolgát ahogy tudta, elvégezte,
mint kutyája a fa tövében,
Hanyagul, végérvényesen vádlón.
Felébredvén csipkerózsika álmából
utolsó esélyt ad magának
s borzos társát hívja némán,intve
ki mint a nyíl sorsára lel,a poros díványon.

Egy mosoly indul el valahonnan,
hogy kergetőzzön,vergődjön ráncaiban,
s mint ki megértette az élet dolgát
bement a csönd kapuján.
Bezárult otthona örökre,
kizárva az életet a világba,
hideg földön vérvörös csikkek,
jelöletlen sírba hányt katonák…