Oszd meg a versed!

 

Antal Gábor versei

Antal Gábor vagyok, 21 éves salgótarjáni srác. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola magyar szakos hallgatója vagyok. Szeretek verseket olvasni és írni is.

 

1. Buborék
2. Szappangömbök a fák fölött
3. Buborék élet
4. Az első lélek a buborékban
5. Nem tűrhetem
A jövő hava
A legszebbnek
A nyáj
Állomás
Áramszünet
Archaikus pasizmus
Árnyak szava
Avató
Az éj mámora
Borzongó habvarázs
Cím nélkül
Csöndbélés
Csonkig égett már a gyertya
Csukódik a szemem
Dactalan
Egy (-két) mondat a bevásárlásról
Elhiszed?
Emlékek
Fél év
Folyam(at)
Gondolat-kút
Gondolatok a részlethez
Gyilkos pillanat
Gyöngyszem
Gyötrő jövő
I. Analízis
II. Szintézis
III. Absztrakció
Illúzió
Irigyek
IV. Generalizáció
Január 21.
Játszunk egy kicsit?
Képmelléírás
Kis(s)
Kortárs hangon
Levél a gyalogosnak
Líceum fantomja
Lobogj!
Méhszirom
Menetrend
Miért nézel?
Nagykorú lettem
Nincs időm
Papám
Pillanatás
Pillangó
Rád gondolok
Rettenetes tettes
Röpke
Sírás(ó)
Szeretem
Szív
Szív
Toll
Tükörkép
Újévi fogadalom
Utálatrendszer
V. Konkretizálás
VI. Analógia
Vízió

 

Méhszirom

Egy apró liliom a napsütötte réten
árván, félve vár a boldogságra
körülötte szúrós kaktuszok, flegmák
a vékony virágszál türelmesen vár
mély nyugalom telepedett rá, figyel és remél
langyos melegben békésen él
szépséges szirmait simogatja bársony szellő
érzi az élet finom illatát
édes harmat csordogál a szárán
valamire mégis szüksége van, nem tudja, de érzi
a nap és a hold fogja gyengéden a kezét
őrzik álmát
éveken át
mikor elszálltak a felhők, tomboló
széltől, mit egy apró, bátor méhecske acél szárnyai
súlyos csapása határozottan idézett
és arany pompában tündökölt az ég legfényesebb
csillaga
óvatosan ereszkedett ez a pöttömnyi
hős a félénk virág örömtől remegő
szirmára
parányi lábak hideg érintései a liliom
lelkéig hatoltak és érezte az őt
körülvevő univerzumot
megdermedtek gyökerei a föld
alatt, várt, várt, de a hős ott maradt
a szorgos méh tudta, hogy maradnia kell, mert
halk lelki sugallatok markolták szívét
az ég, mint egy óceán írisz figyelte,
ahogyan két élet véget ér és
egy
új
kezdődik
a pici szárnyas törékeny testét
gyengéden, rövid kis életének értelméhez dörgöli
vakító fényáradat lövell a végtelenbe,
megélénkül a liliom csodálatos színe
megremeg a gyökere is és érzi
léte bekerült a légtelenbe
megjelent az értelme
kínzó boldogság hasított belé
szirmait összecsukja, lassan, óvatosan
átöleli a hős méhet, aki
tudja mi vár rá és örömmel
sodródik robajló habokkal, míg végül
teljesen eggyé válnak és létük
a másik lététől válik függővé.