Oszd meg a versed!

 

Antal Gábor versei

Antal Gábor vagyok, 21 éves salgótarjáni srác. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola magyar szakos hallgatója vagyok. Szeretek verseket olvasni és írni is.

 

1. Buborék
2. Szappangömbök a fák fölött
3. Buborék élet
4. Az első lélek a buborékban
5. Nem tűrhetem
A jövő hava
A legszebbnek
A nyáj
Állomás
Áramszünet
Archaikus pasizmus
Árnyak szava
Avató
Az éj mámora
Borzongó habvarázs
Cím nélkül
Csöndbélés
Csonkig égett már a gyertya
Csukódik a szemem
Dactalan
Egy (-két) mondat a bevásárlásról
Elhiszed?
Emlékek
Fél év
Folyam(at)
Gondolat-kút
Gondolatok a részlethez
Gyilkos pillanat
Gyöngyszem
Gyötrő jövő
I. Analízis
II. Szintézis
III. Absztrakció
Illúzió
Irigyek
IV. Generalizáció
Január 21.
Játszunk egy kicsit?
Képmelléírás
Kis(s)
Kortárs hangon
Levél a gyalogosnak
Líceum fantomja
Lobogj!
Méhszirom
Menetrend
Miért nézel?
Nagykorú lettem
Nincs időm
Papám
Pillanatás
Pillangó
Rád gondolok
Rettenetes tettes
Röpke
Sírás(ó)
Szeretem
Szív
Szív
Toll
Tükörkép
Újévi fogadalom
Utálatrendszer
V. Konkretizálás
VI. Analógia
Vízió

 

Emlékek

Eltelt a nyár, s még itt vagyunk.
Jó, hogy nem hagytuk el magunk.
A tűz érzem, hogy már lángol bennem,
sajnos gyakran nélküled kell lennem.

Forró melegség vett minket körül,
halk susogásnak mindenki örült.
A tenger kéke látszott szemedben.
Forró érzete lángolt szívemben.

Az emlékek aranyszínű képe
szép akár az univerzum népe.
Lágyan melenget, biztonságot nyújt.
Lelkem puha párnáid közé bújt.

Lassan bandukoltunk kéz a kézbe
néztünk, néztünk a végtelenségbe.
A Hold árnyában vetettünk fészket,
idegen szemek bámultak minket.

Az otthon szeretete töltött el
egy hatalmas érzelem töltettel.
Álom homályos útjain járva
téged vártalak, napfénynek árja.

Egyik szemem sír, a másik nevet,
hogy a viták néha kapnak nevet.
Tizenöt angyal néz már ránk föntről,
egy ördög próbál széttépni lentről.

A tűz érzem, hogy már lángol bennem,
sajnos gyakran nélküled kell lennem.
Eltelt a nyár, s még itt vagyunk.
Jó, hogy nem hagytuk el magunk.