Oszd meg a versed!

 

Antal Gábor versei

Antal Gábor vagyok, 21 éves salgótarjáni srác. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola magyar szakos hallgatója vagyok. Szeretek verseket olvasni és írni is.

 

1. Buborék
2. Szappangömbök a fák fölött
3. Buborék élet
4. Az első lélek a buborékban
5. Nem tűrhetem
A jövő hava
A legszebbnek
A nyáj
Állomás
Áramszünet
Archaikus pasizmus
Árnyak szava
Avató
Az éj mámora
Borzongó habvarázs
Cím nélkül
Csöndbélés
Csonkig égett már a gyertya
Csukódik a szemem
Dactalan
Egy (-két) mondat a bevásárlásról
Elhiszed?
Emlékek
Fél év
Folyam(at)
Gondolat-kút
Gondolatok a részlethez
Gyilkos pillanat
Gyöngyszem
Gyötrő jövő
I. Analízis
II. Szintézis
III. Absztrakció
Illúzió
Irigyek
IV. Generalizáció
Január 21.
Játszunk egy kicsit?
Képmelléírás
Kis(s)
Kortárs hangon
Levél a gyalogosnak
Líceum fantomja
Lobogj!
Méhszirom
Menetrend
Miért nézel?
Nagykorú lettem
Nincs időm
Papám
Pillanatás
Pillangó
Rád gondolok
Rettenetes tettes
Röpke
Sírás(ó)
Szeretem
Szív
Szív
Toll
Tükörkép
Újévi fogadalom
Utálatrendszer
V. Konkretizálás
VI. Analógia
Vízió

 

A jövő hava

Szépen hulló hóesés, mi
Zápor helyett oly mesés, fehéríti a tájat s eleveníti
Elsorvadó lelkemben emlékeid mámoros képeit.
Rohanó idő növeli a hátrahagyott múltat.
Elolvadó hópehely rövid, értelmetlen, de csodás élete,
Tovatűnés a végzete, de társait karon öltve kis időre
Lepik el a tájat. Lámpafényben látom jövetelüket,
Elképesztő jelenség ad nekünk ihletet, s reményekkel telít.
Kósza suttogást hallat, hogy következő ittlétekor,
Velünk együtt akar sárga orrú hóemberré válni.
Izgatottan, összehúzódó gyomorral tekint hát előre, s
Kiáltása hallik: „Töltsed hát csőre!” Kirobbanó erővel, csukott szemmel
Igyekszik előre. Nyíló szemünk ismét hóra tekint, nem csikorognak fogak,
Mert itt leszünk együtt és Szeretni foglak!