Oszd meg a versed!

 

Antal Gábor versei

Antal Gábor vagyok, 21 éves salgótarjáni srác. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola magyar szakos hallgatója vagyok. Szeretek verseket olvasni és írni is.

 

1. Buborék
2. Szappangömbök a fák fölött
3. Buborék élet
4. Az első lélek a buborékban
5. Nem tűrhetem
A jövő hava
A legszebbnek
A nyáj
Állomás
Áramszünet
Archaikus pasizmus
Árnyak szava
Avató
Az éj mámora
Borzongó habvarázs
Cím nélkül
Csöndbélés
Csonkig égett már a gyertya
Csukódik a szemem
Dactalan
Egy (-két) mondat a bevásárlásról
Elhiszed?
Emlékek
Fél év
Folyam(at)
Gondolat-kút
Gondolatok a részlethez
Gyilkos pillanat
Gyöngyszem
Gyötrő jövő
I. Analízis
II. Szintézis
III. Absztrakció
Illúzió
Irigyek
IV. Generalizáció
Január 21.
Játszunk egy kicsit?
Képmelléírás
Kis(s)
Kortárs hangon
Levél a gyalogosnak
Líceum fantomja
Lobogj!
Méhszirom
Menetrend
Miért nézel?
Nagykorú lettem
Nincs időm
Papám
Pillanatás
Pillangó
Rád gondolok
Rettenetes tettes
Röpke
Sírás(ó)
Szeretem
Szív
Szív
Toll
Tükörkép
Újévi fogadalom
Utálatrendszer
V. Konkretizálás
VI. Analógia
Vízió

 

Avató

Eljött hát a nagy nap, mire mindenki várt.
Ritmusos, szolid tánc senkinek sem árt.
A felkészülés ideje, mi próbára tett engem,
Kötelezettség miatt mindig kellett mennem.

Elvakítóbb lámpafény borította arcom,
Lépcsőről lépcsőre vívtam én a harcom.
Síri csend körülöttem, sötétséget látok,
Pillanattal később fensőm előtt állok.

Cumit, játékokat hová is tettem?
Hát nézzenek már oda, végzős diák lettem.
Előttem az élet macskaköves útja,
Most fensőm, ki éppen zöld szalagom nyújtja.

Helyemre ballagtam örömtől telítve,
Szeretteim arcát a tömeg közt nézve.
Követte mindezt a testek kollektív mozgása,
Lányok remegő egésze figyelt a hibákra.

Kritikus tömeg szurkált a szemével,
Gyötrő láz fojtogatott mind a két kezével.
Fürge tekintetekkel kerestem a helyem,
Tapsáradat közepette hajtottam a fejem.

Sötétségben, fények közt csendült fel a bál,
Hol sok idétlen ember egyszerre kalimpál.
Virágszálam kezét nyomban megragadtam,
Eljöttem hát s magam mögött hagytam.

Támaszkodva állok az élet mérlege előtt,
Jövőm homályos képe lelőtt.
Szerelmem égő kardot kezemhez csatol,
Mivel fiatal énem, az élet közepébe hatol.