Oszd meg a versed!

 

Antal Gábor versei

Antal Gábor vagyok, 21 éves salgótarjáni srác. Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola magyar szakos hallgatója vagyok. Szeretek verseket olvasni és írni is.

 

1. Buborék
2. Szappangömbök a fák fölött
3. Buborék élet
4. Az első lélek a buborékban
5. Nem tűrhetem
A jövő hava
A legszebbnek
A nyáj
Állomás
Áramszünet
Archaikus pasizmus
Árnyak szava
Avató
Az éj mámora
Borzongó habvarázs
Cím nélkül
Csöndbélés
Csonkig égett már a gyertya
Csukódik a szemem
Dactalan
Egy (-két) mondat a bevásárlásról
Elhiszed?
Emlékek
Fél év
Folyam(at)
Gondolat-kút
Gondolatok a részlethez
Gyilkos pillanat
Gyöngyszem
Gyötrő jövő
I. Analízis
II. Szintézis
III. Absztrakció
Illúzió
Irigyek
IV. Generalizáció
Január 21.
Játszunk egy kicsit?
Képmelléírás
Kis(s)
Kortárs hangon
Levél a gyalogosnak
Líceum fantomja
Lobogj!
Méhszirom
Menetrend
Miért nézel?
Nagykorú lettem
Nincs időm
Papám
Pillanatás
Pillangó
Rád gondolok
Rettenetes tettes
Röpke
Sírás(ó)
Szeretem
Szív
Szív
Toll
Tükörkép
Újévi fogadalom
Utálatrendszer
V. Konkretizálás
VI. Analógia
Vízió

 

Árnyak szava

Sötét égen a tündöklő csillagok,
végtelennek tűnő néma sikolyok.
Körte könnyek közt, csak búsan hallgatok,
majd sírgödröm közepére állok.

Lüktető emlék a lelkembe robban
és szúr, és fáj, és a halálig gyötör.
Szívem még egy utolsót dobban
és apró, véres darabokra tör.

Szúrós tekintetek a testem nézik,
látják fagyos leheletem az égen.
Haragos dárdát a hátamba döfik,
köztetek jártam nem is oly régen.

Leülök és látom angyalok szemét,
óvó pillantásuk testemre vetül.
Én fognám, ha lehet jéghideg kezét,
de hirtelen a sötétbe merül.

Dermedt fogsorok éles koccanása,
néptelen népek csillogó léptei,
remegő tömegek lágy moccanása,
hirtelen mind életem részei.

Langyos levegő dermed már az úton,
trappoló lábak véres kis nyomai,
elnyeli mind a puha, meleg beton,
mennek tovább életünk dalai.

Fekszek a gödörbe és imádkozok.
Hazámnak földjével eggyé olvadok.
Fekszek mozdulatlan és imádkozok.
Nézz rám magyar! Én melletted vagyok.