Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Csiki Attila

Csiki Attila versei


 

Állok egy ponton
Álmaimban
Álmaink
Álmodj
Álomra várva
Angyalom vagy démonom
Árnyak
Búcsú
Bukás
Bukjanak a fellegek
Csend felel
Dalolj madár
Dobd el
Ébredj
Ébredő természet
Égre születtem
Egyensúly
Elég volt
Életem
Első dallam
Elveszve
Emberi létem
Emelj fel
Emlékezz
Én vagyok
Érte
Értetlenül
Esőben
Esős nap
Feléledtem
Gyötrelmeim
Ha más lennék
Hajó és tenger
Halld szavam
Hideg este
Hívnál

Hol vagy
Hullámzás
Kellesz nekem
Kétség
Kín
Ködben
Közeleg újra
Kulcs nála
Kutatom
Küzdelem
Lesz e még
Magány
Magas falak
Megértsd
Meggyötört
Meghal a nap
Megismertelek
Megnyugvás
Megváltoztam
Mennék
Mi legyen
Mindennapjaim
Mosolyogj
Mozdulatlanság
Nap és a hold
Naplemente
Nekem angyal
Nekem kell
Nélküled nem
Nem a..
Nem bírom
Nem feledem
Nem tudom
Nyár vége
Nyugvó nap
Ő
Öröm vagy bánat
Ősz
Őt keresem
Rejtett jelek
Remélem
Rövid nap
Sírom
Szavaim
Szenvedés
Szerelem
Szívem tiéd
Tavaszt várva
Távozás
Távozz tél
Te vagy
Téli erdő
Tengerem
Tévelygek
Titkon
Tűz
Újabb őszi reggel
Újjászületés
Utamon
Vágyaim tárgya
Vágyódás
Vártam én
Viharom
Viharos tenger

 

Tavaszt várva

Lehunyta fáradt szemét az ég,
magára öltötte, bús tekintetét.
A távolból hideg lehellet kél,
halkan sikolt a téli szél.
Ringatózva, lombjaikat siratják a fák,
csendbe, ürességbe rejtőzött el a táj.
Fűszálak is már összeborulnak,
tavaszig, mély álomba zuhannak.
Olykor, könnyeket ejt az ég,
siratja, elmúlt nyári szépségét.
Az idő közeli de még enyhe,
nem tekint fagyosan a történtekre.
Várja a természet, fehér leplét.
Elbújva várná, az ő újjászületését.
Takarja el fájdalma minden jelét,
hozzon megnyugvást, feledje küzdelmét.
Maradjon róla csak egy szép kép,
mielőtt magához szólítaná a vég.
Azonban, még valami nem engedi.
Küzdene ő de már, nem teheti.
Oly fényesen, már a nap sem tekint rá.
Hiába érzi enyhe sugarait szomorú arcán.
Ő nem tehet róla, hisz a holnapban.
Csak rab, egy örök körforgásban.
Belenyugodva várja hát az elmúlást.
Mindent mi szép, talán majd újra lát.
A nap arany fátylát, amint megtörik a lombok.
Madarak százaitól kelnek majd életre a hangok.
Növények is élettel teli nyújtózkodnak.
Kéklő ég lesz biztatás az álmodozóknak.
Jöjj hát tavasz és kövesd, óh nyár!
Ő már egy ideje csak te rád vár.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum