Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Csiki Attila

Csiki Attila versei


 

Állok egy ponton
Álmaimban
Álmaink
Álmodj
Álomra várva
Angyalom vagy démonom
Árnyak
Búcsú
Bukás
Bukjanak a fellegek
Csend felel
Dalolj madár
Dobd el
Ébredj
Ébredő természet
Égre születtem
Egyensúly
Elég volt
Életem
Első dallam
Elveszve
Emberi létem
Emelj fel
Emlékezz
Én vagyok
Érte
Értetlenül
Esőben
Esős nap
Feléledtem
Gyötrelmeim
Ha más lennék
Hajó és tenger
Halld szavam
Hideg este
Hívnál

Hol vagy
Hullámzás
Kellesz nekem
Kétség
Kín
Ködben
Közeleg újra
Kulcs nála
Kutatom
Küzdelem
Lesz e még
Magány
Magas falak
Megértsd
Meggyötört
Meghal a nap
Megismertelek
Megnyugvás
Megváltoztam
Mennék
Mi legyen
Mindennapjaim
Mosolyogj
Mozdulatlanság
Nap és a hold
Naplemente
Nekem angyal
Nekem kell
Nélküled nem
Nem a..
Nem bírom
Nem feledem
Nem tudom
Nyár vége
Nyugvó nap
Ő
Öröm vagy bánat
Ősz
Őt keresem
Rejtett jelek
Remélem
Rövid nap
Sírom
Szavaim
Szenvedés
Szerelem
Szívem tiéd
Tavaszt várva
Távozás
Távozz tél
Te vagy
Téli erdő
Tengerem
Tévelygek
Titkon
Tűz
Újabb őszi reggel
Újjászületés
Utamon
Vágyaim tárgya
Vágyódás
Vártam én
Viharom
Viharos tenger

 

Mennék

Szemeim, megfáradva vetem a földre.
Hallgatom, szívem ver, egyre csak egyre.
A távolból visszhang, vajon lesz-e?
Ver-e szív értem s majd felel-e?
Ki látja szívem valódi mélységét.
Aki által átérezhetem a tiszta fényt.
Kinek, szavaim helyet találnak a szívében.
Odaadhatom mindazt, ki lett belőlem.
Lelkem mint vándorló idegen.
Füleim a távolba hegyezem.
Hangjaim, vajon meghallja e valaki?
Rám nehezednek, gondolataim terhei.
A reménytelenség útján sétáltam, tudtam,
mégis harcoltam és kutattam.
Nem hallgattam többet az eszemre.
Szavak ellenére haladtam előre.
Alászállott már a nap a horizontnak.
Sötétség adott leplet az üres tájnak.
A csend töltötte ki a helyet,
ki voltam, a régi életem felett.
Emlékek, mik válogatják szavaim.
Magam mellé engedem karjaim.
Egyetlen igazi erőm a tudatom
és azok, kik végig kísérnek utamon.
Egyetlen szó, mit már szeretnék hallani.
Azonban még tovább kell utazni.
Valahol majd rám talál, a hajnal,
vár rám, halk, marasztaló szavakkal.
Addig csillagok vezérelnek előre.
Némelyik él, s van mi kihunyt örökre.
A nyár is lassan de véget ért.
Elhozta magával a telet az őszi szél.
Eljön még majd újra a tavasz.
Felhők fölött ott van még a nap.
Eljött és átölelt a hideg szél.
Hiába mennék, nem enged még.
Megannyi emlék, mely oly szép.
Van mit igen, van mit soha nem felednék.
Hiányom, gyengeségemet meglelve,
tartott fogva, taszított egy helyzetbe.
Képzelt remények, mik éjbe vezettek.
Mire már felnéztem, nem leltelek.
Szemeiben ott van még az érintés.
Mely, a maradásra késztetés.
Nem én választottam e érzelmet,
egyszerűen csak leterített engemet.
Eszemnél, tudatomnál erősebb lett,
mely mindent adhat vagy elvehet.
Benne vagyok, benne voltam.
Foglya vagyok, foglya voltam.
Ha viszont búcsút int nekem.
S nem fogja meg két kezem.
Akkor érzem már, hogy mennem kell.
Amennyire lehet, távolodnom kell.
Ledobnám a szívemről láncait.
De nem lelem, ki hozná a kulcsait.
Olykor a múlt magával ragad.
Árnyék a jövő szárnyai alatt.
Gyengeség? Kényelem? Félelem?
Válaszokat én már nem keresem.
A világ mit láttam ablakán át.
Elmúlik de új szobába vezet át.
Vak lettem de jobban látok.
Süket lettem de jobban hallok.
Néma voltam de rám találtak a szavak.
Gondolataim most már kimondottak.
A jövőbe fordítom tekintetem.
S kivel egész lehetek, keresem.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum