Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Kiss Barbara

Kiss Barbara versei


Szélsőséges álmodozó, szenvedélyes barátsághajkurászó. Pókok kíméljenek, vagy hozzanak pezsgőt, ha meglátogatnak! Kortárs hangon Eszterházy Károly Főiskola

 

Az erdőben (próza)
Egyszer (próza)
Elutasítva (próza)
Hajnali négy (próza)
Hárpia (próza)
Márton (próza)

 

Márton (próza)

A halovány neoncső sárga fényétől még a szokottnál is sápadtabbnak tűnt az arcszíne a tükörben, ahol percek óta figyelte magát. Fekete, kócos haja csapzottan keretezte meggyötört arcát, melyről lassan az utolsó csepp víz is vagy lecsöppent már a koszos, megrepedt mosdókagylóba. Átfutott a fején a gondolat, hogy talán ideje lenne kitakarítani a fürdőszobát, de nem tudta magát rávenni arra, hogy meg is tegye. Most is jobban lefoglalta az, hogy a tükörképe szemét vizsgálgassa közelről.

Nagyon nem tetszett neki az, amit látott. Fűzöld szeme, a genetika csodája most semmilyen érzelmet nem tükrözött vissza, már-már halottnak tűnt, aminek sokszor kívánta magát az elmúlt hónapok során. Szemfehérjéén éktelenkedő duzzadt, vörös hajszálerek, melyek kivételesen nem a néha napján elszívott marihuánás cigaretta miatt keletkeztek, valamint a szeme alatti sötét táskák tovább rontották az amúgy is gyászos látványt.

Lehajolt, és megnyitotta a hideg vizes csapot, hogy megmossa még egyszer az arcát, hátha a rémálom utolsó, ragadós gondolatmocskától is meg tud végre tisztulni végre.

Mennyire reménykedett abban, hogy soha többé nem fog arra ébredni már, hogy patakokban folyik róla az izzadtság, és a szíve, mint egy kétségbeesetten verdeső madárka egy kalitkában, dobog zúzódásokkal teli bordája alatt. Hónapok óta ez volt az volt első nyomasztó éjszakája, és hiába van ébren lassan fél órája, még mindig nem tudott megnyugodni.

Elzárta a csapot, felkapta az első törölközőt, ami a keze ügyébe került, hogy megtörölje az arcát. A lakótársáé volt, sárga és kegyetlenül bűzlött. Ki tudja, mikor volt ez utoljára kimosva. Undorodva ledobta a földre, a cigarettacsikkek mellé, amik az utolsó buli óta voltak szánalmas díszei a padlónak. Mérgesen még egyet bele is rúgott.

Kezd már nagyon elege lenni ebből a putriból. Arra persze, nincs elég pénze, hogy keressen magának egy másik albérletet. Ezért a patkánylyukért is csak azért kell ennyire keveset fizetnie, mert a főbérlő egy alkoholista, és mindegy, mennyit, csak fizessenek neki késés nélkül.

Kibotorkált a fürdőszobából, és be is csapta maga után az ajtót, de az a rossz zár miatt újra kinyílt nyikorogva. Azon lepődne meg iszonyatosan, hogyha valami normálisan működne ebben a lakásban.

A nappaliban, ahol alszik, felkattintotta a mennyezeti lámpát, egy csupasz égőkörtét, mely gyéren világította be a szobát. Itt rend volt és valamennyire még tisztaság is, leszámítva a széthagyott könyveket, melyekből olvasgatni szokott, amikor csak ráér. Az éjjeliszekrényhez ment, leült az ágyra, majd magához húzta a tálcát, amin a dohányfüvet és többi tartozékot tartotta, hogy cigarettát töltsön magának. Minél lassabban lehetőleg, hogy ezzel is lekösse a gondolatait.

Miután végzett, felpattintotta a fém öngyújtójának tetejét, és életre keltette a szükséges szikrát. Hirtelen megrémült és elejtette a gyújtót, mely kisebb csattanással ért földet. Érezte, hogy meghűlt a vér az ereiben, és el is sápadt. A láng, a meleg színű, bájosan táncoló láng, korábbi hű barátja hirtelen eszébe juttatta azt, amit igyekezett elnyomni magában. Kétségbeesetten próbálta megfékezni a gondolatait, nehogy felidéződjön benne teljesen az emlék. Nem, nem akarja újra látni. Békét akar, nyugalmat, megváltást, még ha ez a szó furán is csengett számára.

Lecsúszott az ágyról, le a földre, hátát az ágy oldalának támasztotta, felhúzta a térdét, majd a fejét a karjai közé rejtette. Ebben a pózban üldögélt magába roskadva. Belülről egyre erősebben feszítette egy inger, aminek nem akart engedelmeskedni. Nem akart sírni, hiába érezte úgy, felrobban az érzéstől. Agonizálásából a folyton részeg lakótársa akadozó hangja rángatta ki.

- Hé, tesó, add már kölcsön a gyújtódat… Az enyémből kifogyott a folyadék, vagy mi…

Csak annyira emelte fel a fejét, hogy megkeresse a padlón a szemével a tárgyat, majd remegő kézzel rámutatott.

A másik férfi bizonytalan léptekkel odasétált, felvette, majd felegyenesedve rá is gyújtott. Ahogy kifújta a füstöt, nézte a földön lévő társát. Elgondolkodott azon, hogy megkérdezze-e tőle, mi a baja. Ismételten beleszívott a mentolos cigarettájába, majd vállat vonva egy szó nélkül megfordult és kivonult a konyhába, hogy szerezzen magának még egy sört.

Tőle se kérdezik meg soha, mi van vele, akkor neki miért kellene más bajával foglalkoznia?

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum