Oszd meg a versed!

 

L.Sipos Katalin versei

 

Báli mulatság
Ékkő
Házas pár
Kedvesem
Lélek vesztő
Sivatag
Sors
Űr
Vihar

 

Lélek vesztő

Fátylukkal sötét árnyak beburkolnak
Vergődök alatta, mint űzött vad, kinek gyilkosa reménytelenség ordas farkasa

Izmaim megfeszülnek, ahogyan nyíl húrja
Szívem sajog, jajongok, a kár sziklák között bolyongó szélvihar

Kavicsok koppannak, neki vetődnek hatalmas köveknek
mely porrá zúzza
S, jő a szél tova fújja, semmi vél esz
Néma hegyek tornyosulnak, gőgösködnek
a nagyvilágban
Ha szellő, libbentené sötétnek fátylát rólam
Fény hatolna át rajtam
Ujjonganék, akár a föld nyári zápornak
Kinyílnék, virulnék, mint a mezőkön milliónyi vadvirág
Vadságuk páratlan
Zsigereimben érzem dermesztő hideget
Csontjaim, járja át
Csak lenne már egy reménysugár
Lehullana a lepel, mosolyogva üdvözíteném a kék eget

Szívemben békét lelnék, nem lennék már űzött vad

Fel öltöznék, talpig érő hófehér selyemruhába
Harmatos puha pázsit simogatná talpam
Az égben angyalokkal csak dalolnék
Bárány felhőkön meg pihennék