Oszd meg a versed!

 

fabianjanos versei

Fábián János vagyok, 24 éves (jelenleg joghallgató) magánénektanár. A zene mellett nagyon szeretem az irodalmat a festészetet és az egyéb vizuális művészeteket is. Körülbelül hat, hét éve foglalkozom hobbi szinten versírással...

 

Álmok szilánkjain lépkedem
Arc poetica
Hajnali blues
Lépcsőház
Megkésett ima
Reggel...

 

Megkésett ima

Mit írhatnék ennyi év után
Egy elfeledett régi barátnak
Írnék levelet, leírnám mindazt, mit
Emberi képzelet fölfogni kevés…

Elfelejtettelek… bevallom…
S ma mégis, amikor fáradt arcom
Válladra fektettem; megsimogattál
Úgy simult ujjad lelkem domborán
Mint ahogy madár felhő sziluettjén játszik

Mit vallhatnék most, hisz’ tudsz engem…
S a vétkeim a földre fektettem
Pihenni mára…
Higgy bennem újra, mint ahogy én hiszem
Csodád hozzám elért; s van hitem
Remélni a jót

Fohászom apró
De én még kisebb vagyok
S mégis nagy csodát tettél
Oly’ nagyot, hogy félek…
…elég lesz-e egy élet
Ennyire szeretni

Ha fölszállok egyszer
Hozzád

Kereshetem-e mindenben
Akkor is őt…
Ugye lehetek szellő
Ha tavasszal száradnak
Ruhái az udvaron
Mondd, ugye lehetek
Csak egy vállfa
Hogy ingét rám akassza unatkozni
Vagy had’ legyek
Ajkán egy csepp tea
Még épphogy meleg
Had’ legyek zaj
Ha szíve szendereg
Vagy csak egy tollpihe paplanjában
Mi lágyan testéhez ér
…
Mondd csak…
Minden ember ilyen sokat kér?