Oszd meg a versed!

 

fabianjanos versei

Fábián János vagyok, 24 éves (jelenleg joghallgató) magánénektanár. A zene mellett nagyon szeretem az irodalmat a festészetet és az egyéb vizuális művészeteket is. Körülbelül hat, hét éve foglalkozom hobbi szinten versírással...

 

Álmok szilánkjain lépkedem
Arc poetica
Hajnali blues
Lépcsőház
Megkésett ima
Reggel...

 

Reggel...

Meghalni sincs idő
Csak az őrület vágtat át
A kifakult hajnalon
S szürkületet támaszt fel
Fák aljához térdepel
A város

Reggel van
Az ember még magányos
Ahogy tipegnek a piros lámpák
Előtt az éledező füstök
Színarany ezüstök beborulnak
Hordák, mik vonulnak
Legelni a betont

Reggel van
Még kíváncsian tudom nézni
Fönt a messzi eget
Most a napfényed lengedez
S hív játszani
De nem tudok csak
Állni s imádni téged

Reggel van
Ez a nap is csak ígéret
Mint a sok dekopázs arc
Fiú bordái közt rézvörös karc
S meztelenül volna kedvem
Érezni…veled

Reggel van
Ma minden szavam megreped
Hát hazugságot minek írjak
Tollam inkább elvonul s vad
Képzeteim benne rejtőznek
Mint, távoli pontok ejtőernyősnek

Oly’ messze még az este…