Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Kiss Dávid

Kiss Dávid versei


Kiss Dávid vagyok, az Eszterházy Károly Főiskola Magyar alapszakos, földrajz minoros hallgatója. Huszonegy éves vagyok, tizenkét éves korom óta írogatok verseket, az irodalommal tizenhét éves korom óta foglalkozom behatóbban. Magyar-földrajz szakos tanári végzettséggel gimnáziumi tanárként képzelem el magam a jövőben. A versírás talán csak hobbi marad, de lehet, hogy komolyabban is foglalkozom majd vele

 

A magunk formái
Ars poetica borús időben
Látképek I.
Látképek II.
Lélekterep
Szoborátadás

 

Szoborátadás

Mások a szobrok. Meg a formák.
A tömbök ugyanazok, meg a kő.
Vagy húsz esztendő elhaladt,
de a tömbök ugyanazok.
Más viszont a bőr és
mások a csontok a bőr alatt.
Új izmok mozognak, más emel,
de érzem szinte ugyanazt, mások a repedések
a vers szövetén és mások a forradások.
A szobrokat tőled vettem át.
Újak a szavak, de hasonlók a filozófiák.
Meg a kő.
Ez lehetett Isten álma,
ez az évmilliók geológiája,
hogy csak a tömbök maradnak.
Időn és térben a horpadások,
a te és én viszonylagossága.
Új az érzékek ébredése,
de a régi a kozmoszból
ugyanúgy szervezett anyag.
A szó csak kettőnk lélektévedése,
de ahogy a génekben a korok örökléttanúsága,
egy kvantumpillanatban összecsúszunk
mi ketten, és az éppen elkezdettet, vagy a
már nagyon rég lezártat is
átformáljuk, mert ez az alkotás morfológiája.
És a szobrokat tőled vettem át.
Önmagamat hozom újra létre benned,
ha mást nem is, ezt muszáj észrevenned.
Innen a szavak ismerős transzcendenciája,
innen a feszültség, és innen a feloldása.
Ami a tiéd, az a tudat és a többlet,
ami az enyém, az a keresztrímek sutasága.
Megteremtem magamban tekinteted mását,
hiszem a kapcsolatot veled, a követ,
ahogy a test feltámadását...
Mert nem lehet csak megírni az élményt,
kell az ásvány és kell az anyag hasadása.
Magamat, ha tehetem én is egy tárgyba,
vagy valami másba
dobom,
vagy beburkolózom a hallgatásba,
vagy szobahőmérsékleten kikristályosodom.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum