Oszd meg a versed!
Borda Réka versei
Szeretném azt hinni, hogy már egy naposan is tudtam írni, mert csak akkor értenék meg az emberek, hogy miért nem teszem le soha a ceruzámat. Kedvenceim: József Attila, Lőwy, Romhányi, E. A. Poe.
Ha egy szó kéne
Ki hallja a sóhajt?
Költészet
Költészet
Nézd, micsoda szomorú madárGubbaszt ott fenn magasan a fán!
A sárguló levelek között
Feje a törzsnek ütközött.
Minek hosszasan tollászkodni,
S közben azért fohászkodni,
Hogy meglássák az új tollakat,
Ha hű csodálójuk nem akad?
Minek a pompázatos fészek,
S vele fáradni egészen,
Ha nincsen, aki beleüljön,
S újszerű nótákat szüljön?
Minek a legyeket elkapni,
Majd büszke vágyással felfalni,
Ha nincsen olyan, ki irigyen
Sűrű gallyak közül kifigyel?
Ha letámad lesből a néző,
A párbaj pedig végül vérző,
Minek hát felülkerekedni?
Ki fog miértünk epekedni?
Minek csodás zengő dalokat
Füttyögni a tájon naphosszat,
Ha a hűs ágak alatt tompán
Széthullik a fütty az ostobán?
Minek körbejárni a boltot,
Ha rajta nem hagyhatunk foltot,
Hiszen a szárnyalást bevarrja,
A nap utolsó néhány karja?
Minek a sas elől megszökni,
Karmolás közül hazatörni,
Ha addigra a fészkünkben már
Dalos család helyett rabló vár?
A páva erre elrejtené
Tollait, mert gyáván féltené,
Hogy megtépázza a heves szél
Otrombán díszelgő fenekét.
Ám a veréb erdőnek menne,
S embert a földhöz döngetve
Elszórná hangját a világban,
Hogy emlegessék az imákban.
