Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Sárhelyi Erika

Sárhelyi Erika versei


Az írás észrevétlenül lopakodott be az életembe, mégpedig a világhálón keresztül, valamikor 2003-ban. Ekkor született meg a legelső szárnypróbálgató versem, melyet Netelka nick-en publikáltam - de ma már leginkább valódi nevemen teszem közzé írásaimat. Számomra az írás kétirányú örömforrás. Egyrészt az alkotási folyamat csodája, ahogy az önmagukban dadogó szavak gondolatokká, míg a gondolatok verssé állnak össze. Másrészt az adni tudás öröme. Az, hogy a költeménnyé összeállt szavak visszhangot vernek az olvasóban. Verseim nem túlbonyolított, extravagáns írások. Hétköznapi gondokat, örömöket, vágyakat tükröznek: a természet és az ember szeretetét, a valóság hol csillogó, hol árnyékos oldalát, a szerelmet és a magányt, vívódásokat, szenvedélyt és elszánt akaratot. Kilépve a virtualitásból, 2008 áprilisában könyv alakban magánkiadásban megjelent Székely-Nagy Gábor és Savanya István alkotótársaimmal közös verseskötetünk, Adj jelet címmel. 2008 nyarán pedig meghívást kaptam Kapolcsra, a Művészetek Völgyébe, ahol a Ködlámpa Irodalmi Kávéház jóvoltából alkalmam volt bemutatkozni. Több versem került megzenésítésre az utóbbi pár évben - köszönet illeti ezekért a Székely Műhely Zenekart (Székely-Nagy Gábor), a Miújság Zenekart (Pécsi Marcell), Bodroghalmi Lászlót, a Strófa Triót (Dara Vilmos), Roth Istvánt és Kővári Balázst.

 

A világ vége
Minden őszbe belehalok
Szonett a szerelemért
Téli hajnal

 

Minden őszbe belehalok

Nekem ma ne mondd, hogy szép az ősz,
mely fölöttem, mint az elmúlás köröz,
s elrozsdállja nyárból maradt legszebb napjaim.
Nekem ma ne mondd, hogy ne sírjak,
hisz újra itt vannak kertemben a varjak,
s bánatában még az ég is velem könnyezik.
Ma nem hat rám az ezerszín varázslat,
nem lát szemem sem bíbort, sem lilákat,
csak ólmos, szürke ködbe vész vádló tekintetem.
Ma nem hiszek se neked, se másnak,
tudom, hogy épp ma lett vége a nyárnak,
s hogy kicsit belehaljak, ma hagyd ezt meg nekem.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum