Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Rowena1015

Rowena1015 versei


A versek szerzői jogvédelem alatt állnak, utánközlésük vagy átdolgozásuk csak a szerző engedélyével lehetséges.

 

A hajadon feleség
A kert
Áhítat
Álomébredés
Altató
Áttörés a tudattalanba
Aurora
Az angyalok nem szenvednek
Az erdő szele
Békés végítélet
Ciklikusságok ciklikussága
Citátum
Déjà vu
Éva vára
Facta
Fiktív vagyon ꕔ
Hálaének
Hazudva szeretsz
Ima Istenhez
Jó kislány (18+)
Kis éji méla
Közös metszet
Lélekdarabok
Macbeth
Mikulás
Morgan utódja
Ősnyelv
Oximoron
Pőre léleKzet
Rázott rácsok
Reflexió
Rémek tánca
Rímek nélkül
Sleep In Flames
Sóhaj
Szeretet
Szerzet
Szívemnek
Titkok és szelencék
Tollból lélek
Tudat
Vágy
Vers Neked
Zabhegyező miliő
Zuhatag

 

Rímek nélkül

Porosodik már a korosodó némber,
úgy erőlködsz a külső képpel,
hogy a kezdetet is rég feledted.
Nem kellesz neki ma se éjjel,
neked se kellett az elején se,
jól emlékszem gödi teraszon,
mesterkélt voltál vele már akkor,
mímelt érzelmektől fűtve, szánalmasan
hasznodat lested, ez volt baja veled,
hát ma borozóba nagyobb kedvvel megy
a vén csataló!

Öreghez közel, ma is önmagad keresed,
jellemed nem lévén, személyiséget lopsz,
úgy váltod stílusod, mint
női éked színét, ahogy a nyár újra
őszbe fordul.
Nézegeted a szenvedőt, titokban
leveszed az infót, kérdezni tőle
nem tudsz, bocsánatot nem kérsz,
de hosszú az ítéleti listád!

Óriás a jól kinéző hodályod,
csak benne konganak falaid,
alagsorban négy szoba rejlik,
emeleten csak három porlik,
ketten bolyongtok benne némán,
hűlt lelked ürességét jól
tükrözi temérdek pazarlás!

Lángoló képed hogy lehet oly
retusált, hogy az nem te vagy!
Ennyire nem tudsz megbékélni
magaddal, hogy nem látszol
a falaktól?

Átkos léted ma sem érted,
mi baj lehet rideg életeddel,
megmondom, az hogy nem szeretsz,
nem érzel, nem bánsz semmit,
mi közelről kegyetlen, csak az állatok
megkínzójáért emeled fejed,
de foghatod is tovább, hiszen
amiről beszélek, te sohasem
értheted, meddő szülők gyermeke!

Közönyös éltedre semmi sem rímel,
a két lábon járó semmi vagy, üres szívvel,
maradj ilyen mindig, véletlen
se változz, úgysincs róla képed,
véred inkább utcán éhen hal,
semhogy bármit kérjen tőled.



2020.08.01.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum