Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Rowena1015

Rowena1015 versei


A versek szerzői jogvédelem alatt állnak, utánközlésük vagy átdolgozásuk csak a szerző engedélyével lehetséges.

 

A hajadon feleség
A kert
Áhítat
Álomébredés
Altató
Áttörés a tudattalanba
Aurora
Az angyalok nem szenvednek
Az erdő szele
Békés végítélet
Ciklikusságok ciklikussága
Citátum
Déjà vu
Éva vára
Facta
Fiktív vagyon ꕔ
Hálaének
Hazudva szeretsz
Ima Istenhez
Jó kislány (18+)
Kis éji méla
Közös metszet
Lélekdarabok
Macbeth
Mikulás
Morgan utódja
Ősnyelv
Oximoron
Pőre léleKzet
Rázott rácsok
Reflexió
Rémek tánca
Rímek nélkül
Sleep In Flames
Sóhaj
Szeretet
Szerzet
Szívemnek
Titkok és szelencék
Tollból lélek
Tudat
Vágy
Vers Neked
Zabhegyező miliő
Zuhatag

 

Déjà vu

Ismerős és örök magány helyett
Éltető napfényre ébredni kellene,
Ha egyedül élhetném életem, távol,
Szabadon, s hazugoktól mentesen,


Megvirradna vele lelkem újult ereje,
Kifacsarnám rongyomból az utolsó cseppet,
Erős kéz szorításában felismerem, hogy
Semminek sincs cseppje, csupán sűrítve


Energia, az anyagba szűkülve sűrűsödve,
Mely szűkölve vándorol testről testre,
S míg hisszük, hogy már nem létező,
Gyorsvonatként átrobog rajtam az érzés,


Egyszerre felemelő és felvértező,
Hogy semmi sem múlik el nyomtalan,
S hogy nincs nyomor, se élet oktalan,
Okulni mindenből, az élet misztériuma.


És hogy törött szívem ne égjen el újra,
Magányomban szívem kapuját bezártam,
Szerelmem érzését oszthatatlannak tituláltam,
Egy „mindenre alkalmatlan” nő semmit se várhat
(és semmit se adhat)!



2021. január 3.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum