Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Rowena1015

Rowena1015 versei


A versek szerzői jogvédelem alatt állnak, utánközlésük vagy átdolgozásuk csak a szerző engedélyével lehetséges.

 

A hajadon feleség
A kert
Áhítat
Álomébredés
Altató
Áttörés a tudattalanba
Aurora
Az angyalok nem szenvednek
Az erdő szele
Békés végítélet
Ciklikusságok ciklikussága
Citátum
Déjà vu
Éva vára
Facta
Fiktív vagyon ꕔ
Hálaének
Hazudva szeretsz
Ima Istenhez
Jó kislány (18+)
Kis éji méla
Közös metszet
Lélekdarabok
Macbeth
Mikulás
Morgan utódja
Ősnyelv
Oximoron
Pőre léleKzet
Rázott rácsok
Reflexió
Rémek tánca
Rímek nélkül
Sleep In Flames
Sóhaj
Szeretet
Szerzet
Szívemnek
Titkok és szelencék
Tollból lélek
Tudat
Vágy
Vers Neked
Zabhegyező miliő
Zuhatag

 

Tollból lélek

Mi a művészet?
Dal, ének, költészet,
rajzolt vagy festett képek,
vasba-kőbe zárt igazság
a szavak s formák nyomán.


Vaskori hangulat, vaskori dizájn,
vastag a hideg lánc, vasból a rács,
nem kell más, csak egy kis halál,
későbbre is lesz elegendő lázadás.


Köd honol a függönyözött szobán,
kötéllel körülfont, erős len ruhám
akad fönn a hatalmas, ajtómegfogó
vaskarikán.


Lépteim suhanva súlyosan szaporázom
Spanyolhonból francia kastélyon át,
majd egy kolostor felé veszem az irányt
Itálián át, bejárva végül a ködös Britanniát.


Ha megkérded, most
mi nekem a művészet,
egy nap idéződik fel bennem,
ez év június negyedike, mikor
fedetlen testem felfedezetlen
találkoztam a szenvedéllyel
idomok leplében, a vággyal
karöltve, lelkünk határán
andalogva sebesen, mely
elsőre földhöz taszít, majd az
egekbe repít, nem tesz mást, csak
istenit, mert akit otthon hagytam,
nem boldogít.


Groteszk testek hevernek
förtelmes lelkednek bűzös
emésztőgödrében, akit
még a halál se rendít meg,
anyaföldön bizonygatod,
hogy a Föld lapos, mitől
odaszületett egyvéreiddel
is mindennap jobban aluszol.


Mi értelme ocsúdni,
izzadva fázni, biztos
képet másnak eladni?
S hogyan lehet, miért
tudok újra és újra
beléd szeretni?
Vajon lehetünk-e ennél többek,
agyal, mereng, filozófiai határokat
feszeget a messzi idegen, ki odatéved,
mert benne az időben mindig ott a jelen,
mint csillag, gyermek, kígyó, hegy,
ezen a világon minden egy, legyen az
dal, ének, költészet, rajzolt vagy festett
képek, bár szerető kezek ölelnének!


Jelleged mélyen érint,
édes bizsergés vagy
az érintés nyomán,
mitől fűszerillatú virágok,
színes mezők nyílnak testünk
körüli láthatatlan szférán,
maga vagy a mámorosan
szemtelen ruhátlanság,
s léted lényege nekem
nem más, mint a tiszta,
önfeledt kitárulkozás,
melytől a szellem szárnyal,
s szabaddá vál' önmaga
tökéletes arculatán.



2019. november 30.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum