Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Rowena1015

Rowena1015 versei


A versek szerzői jogvédelem alatt állnak, utánközlésük vagy átdolgozásuk csak a szerző engedélyével lehetséges.

 

A hajadon feleség
A kert
Áhítat
Álomébredés
Altató
Áttörés a tudattalanba
Aurora
Az angyalok nem szenvednek
Az erdő szele
Békés végítélet
Ciklikusságok ciklikussága
Citátum
Déjà vu
Éva vára
Facta
Fiktív vagyon ꕔ
Hálaének
Hazudva szeretsz
Ima Istenhez
Jó kislány (18+)
Kis éji méla
Közös metszet
Lélekdarabok
Macbeth
Mikulás
Morgan utódja
Ősnyelv
Oximoron
Pőre léleKzet
Rázott rácsok
Reflexió
Rémek tánca
Rímek nélkül
Sleep In Flames
Sóhaj
Szeretet
Szerzet
Szívemnek
Titkok és szelencék
Tollból lélek
Tudat
Vágy
Vers Neked
Zabhegyező miliő
Zuhatag

 

Rémek tánca

/A múlt árnyéka


Csendben jöttem e világra,
csendben is hagyom majd hátra.
Nem akartak engem, csupán egy
aljas terv eszköze lettem.

Megrágtak és számtalanszor
kiköptek, mégis jó maradtam.
Szemben velük, kik
mindvégig csak arattak.

Felléptek s leléptek,
jó nagyokat mondtak,
zúztak, törtek, én meg
csak élni akartam,
ésszel s nyugodtan!

Fojtogattak, láncba fogtak,
harcoltam ellenük
az életemért,
végül kiraktak.

Tettek tönkre,
erőmet felemésztették,
szívemet örökre megsebezték.
Megrágtak, utoljára is kiköptek,
előtte megint jól elvertek,
felnőttségem hajnalán halálra ítéltek!

S hogy e fájdalom ne legyen
holtig tartó dráma,
gyógyírra szomjas lelkem almára lelt,
s ha kérem, az oltalom mindennap
megadja nekem, csak rajtam áll,
mihez kezdek vele.

Az értéssel élek, mi másnál átok vagy fegyver.
Nekem áldás, a gyümölcsöt kérem,
zavar támad bennem, ha nem ízlelem étkem.
Hídon túl a tudás, menj a vízre, vidd a gondolát,
ússzál be érte, merülj el benne, hozd a felszínre.

Amott egy aranykapu, mögötte egy láda, fuss el érte,
lépjél be rajta, szívedben a kulcs, nyisd meg vele,
tedd el magadban, másnak úgysem hisznek,
vedd elő hamar, ha baj van.
Szeretni csak az képes, ki látja másokban a szépet,
lényem továbbra sem eladó, sosem volt az,
értelmem továbbharcol, mert tétje van!
Rémeket ne láss, azok úgyis jönnek-mennek,
akárcsak nálunk a szülők, előbb bántanak,
végül fellépnek s lelépnek.

Őket már nem ismerem,
de van egy dolog, mit tovább
nem tagadhatok:
Bizalom irántuk nem ébred bennem,
a rémeket elengedtem ugyan a szélben,
de kész csoda, hogy még itt vagyok,
s hogy nem szégyellik magukat,
máig nem értem!


2018. március 28.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum