Oszd meg a versed!

 

Érchegyi Csaba Rudolf versei

Mikor egy lélek megérik tudatában a költészetre, annak jelei vannak. Az utam kezdetén a sors beavatkozott, nagyobb örömök és traumák hatása alatt éltem. Sokszor kerülgetett a gondolat, hogy tollat ragadjak, de mindig idő hiányban szenvedtem, s nem értem rá még az életemet sem megfogalmazni. A sors megállított gondolkodni: valamit elvett, de cserében időt adott. Van, hogy egy érből folyó árad, s észre sem vesszük, már a tengerben lubickolunk. Kérem, tartson velem, utazzunk együtt a költészet hajóján oda, ahol part nincsen, csak a végtelen világ vár! Érchegyi Csaba Rudolf

 

50 év
A Balaton világa
A nyár hírnökei
A szerelem bora
A tudat szeme
Az ünnep filozófiája
Az út
Búcsú Apámtól
Egy költő gondolata
Egyenként vállalva
Egyszer
Jégvirág
Mezők virága
Nőnapi köszöntő
Nyugalomban ébredni
Pirkadat
Várandós bölcső
Virágban hullani