Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Nagy Renáta Erzsébet

Nagy Renáta Erzsébet versei


 

Elmúlás

 

Elmúlás

Van egy ember ki épp most született,
Aki azt sem tudta mi is lesz vele.
Hamar felcseperedünk, aztán felnövünk,
Szemünk előtt repül az idő.

Eljönnek az első lépések,
Aztán a csalódások.
Majd a sikerek,
És a bukások.

Mindannyian ismerjük ezeket az érzéseket,
Mégsem beszélünk róla eleget.
Ítélkezünk mások felett,
Holott mi magunk vagyunk az elítéltek.

Van hogy elvesztünk embereket,
Van mikor megismerkedünk eggyel.
Mindenkiben eljön az idő,
Amikor egy új korszak eljő.

Kicsiként mindentől óvnak minket,
Majd belöknek a sötétbe.
Kapálózunk, kiáltunk, rémültek vagyunk.
De kihalja meg az igazi hangunkat?

Mindig kérdezünk,
De nem kapunk választ.
Itt is van néhány,
Amin elgondolkodok némán.

Vajon a Tél után miért pont Tavasz jön?
Aztán a Nyár után a zord Ősz?
Tán egy rossz korszak után jön a szivárvány?
Szerintem ebből lesz a derült égből villámcsapas.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum