Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Robszi

Robszi versei


Idős, 68 éves férfi vagyok. Most kezdtem írogatni...talán a karantén, a bezártság hozta ki belőlem. A versek saját élményeimet tükrözik, de vannak fantázia versek is.

 

A szerelem édes rabsága
Add Uram az esőt...
Az utcalány.
Balaton partján
Egy csacsi szerelme
Egy délután cimborámmal, Dömével
Évszakok
Ha egy jó szó jön Tőled...
Ha megölellek
Honfoglalás
I fejezet. Tavaszi eső
Ifjúságom elmúlt már
II. fejezet Tavaszi árvíz
Judit a tükör előtt
Kánikula
Kismarosi naplemente emléke
Más vagyok
Mesél az arcod...nekem
Milyen az a szerelem...
Múlt, jövő...remény
Neked a szerelemről
Örvénylő szerelemben
Öt év, mond sok vagy kevés...
Remény
Szentháromség
Szívem csücske
Tavasz köszöntő
Tavaszunk
Vajon milyen lesz?
Vasat üss szegnek
Vízió versek...Elkárhozott lelkek
Vízió versek...Emlékek éjszakája

 

Évszakok

Tavasz

Tavasz, mint fruska lány, kacéran libben,
flörtös kedvű, de szerelmetlen, kicsi
szíve még fájdalmat nem kalapált, csak
játszik ő és virágot szór a szoknyába
libbenő redő. Fára röppen, mint madár
a fészken, és szertelen szeszéllyel,
zöld levélből fon fára koronát. Folyó
habján bújocskázik, nap fényével
fogócskázik, aztán elunja magát
és elszalad, hogy kipihenje a múló
hónapokat.

Nyár

A nyár éltes asszony, ki okos már. Nem
szeleburdi fruska, kinek szíve még tiszta,
ő tudja a világot, a szerelem bőven lángol,
és éget, mint a nyári nap és tikkasztóan
szórja a sugarakat. Az ő élete a teremtés, az
édes gyümölcsöt érlelő mosolyával beoltja,
sárga kalászt ringat a szélbe, dalos kasza vág
a tövébe, hull a mag, őröl a malom, ropogos
lett a kenyér héja, sok éhes száj falja.
A folyó hűs vize, vidám gyerekkacajjal van tele,
barna bőrük csillog a napon, barna szemük
csak úgy ragyog. Az ő ideje is lejárt, kopik a
nap, fakul már, elmegy a nyár, esztendőre
majd visszajár.

Ősz

Ősz a gondos boros gazda, szőlőt beoltotta,
lejtőn a tőkék a fáradt napsugárban, mint
a masírozó katonák, a rendet úgy vágják.
Fehér szőlő édes húsa, mint a szűzlány forró
csókja, ajkad úgy borítja, szíved is felvidítja.
A fekete, mint az éj, a présből folyik a vér,
telik a kád, a hordó, forr a nedű, lesz itóka,
legény mámor a báli mulatságba. Az ősz,
mint a folyó elfolydogál, csendes nap,
napra jár, a leveleket rézbe vonja, lassan
hullanak, mint a pelyva, a szél forgolódva
őket elsodorja, majd megpihenve a földön
sokasodnak, a fák elárvulnak, téli álmukba
áthajolnak.

Tél

A tél öreg ember, szakálla mellét veri, keze
ráncos, csontos, remeg, botra támaszkodva
alig lépeget. Ősz a haja, mogorva ránc a
homloka és merre megy hideg terem, fagy
zeng dalt jeges húrján, ki útra kel, hóban hagy
nyomot és fázik minden és vacog. Nincs
nagyobb csend, mint a téli éj, nincs ezüstösebb
fény, mint a havon megcsillanó holdfény,
mint tündérország oly szép, mint néma temető
oly felemelő, hang se zizzen, semmi nem pisszen,
a halál is lábújjhegyen jár. De a csend se örök,
imitt amott hajnalok hajnalán, malacsivítás
messze száll, hírül adva, disznótor lesz a faluba.
Vidám a nap, dolgos, estére tele a kamra, hurka,
kolbász, szalonna lóg és a sok éhes szem mosolyog.
Még is a tél a legszebb, a szent karácsony az ünnep,
a szeretet körbe leng mindent, a szegény búját,
a gazdag kapzsiságát, a munkás kezének fáradságát,
a börtön rácsát, a kórház ágyát, de áldja a templom
oltárát. A tél is elmegy, hisz a világ rendje, ahogy a
jó Isten megteremtette, abban áll, hogy évszak
évszakot vált, így folyik míg világ a világ.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum