Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Robszi

Robszi versei


Idős, 68 éves férfi vagyok. Most kezdtem írogatni...talán a karantén, a bezártság hozta ki belőlem. A versek saját élményeimet tükrözik, de vannak fantázia versek is.

 

A szerelem édes rabsága
Add Uram az esőt...
Az utcalány.
Balaton partján
Egy csacsi szerelme
Egy délután cimborámmal, Dömével
Évszakok
Ha egy jó szó jön Tőled...
Ha megölellek
Honfoglalás
I fejezet. Tavaszi eső
Ifjúságom elmúlt már
II. fejezet Tavaszi árvíz
Judit a tükör előtt
Kánikula
Kismarosi naplemente emléke
Más vagyok
Mesél az arcod...nekem
Milyen az a szerelem...
Múlt, jövő...remény
Neked a szerelemről
Örvénylő szerelemben
Öt év, mond sok vagy kevés...
Remény
Szentháromség
Szívem csücske
Tavasz köszöntő
Tavaszunk
Vajon milyen lesz?
Vasat üss szegnek
Vízió versek...Elkárhozott lelkek
Vízió versek...Emlékek éjszakája

 

Tavaszunk

A tél elment, elköszönt, búcsúzóul kis havat,
de inkább latyakot, a kockakövön itt hagyott.
A tavasz beköszöntött, szeszélyesen,
mint egy szép nő, ki kényesen játszik,
magához vonz majd eltaszít, a szíved
majd beletörik. de te még is szereted,
inkább elkárhozol, de örökké él benned.
Ilyenez ez a tavasz, ahogy jött, szereted nagyon,
de néha bosszant, mert felhőket hoz föléd,
eltakarja a nap fényét és záport zúdít rád,
ernyődet kinyitnád, de a szél kezedből kicsavarja,
bőrig ázva menekülsz kapualjba.
De még is oly szép, mi eddig aludt az életre kelt.
Ébred a természet. a madarak cikázva repülnek,
boldogok, mert újra övék a kék égi országút.
A mező is színt váltott. A foltos szürkeséget
a természet ecsetje színorgiával átfestette.
A kis zugokban hóvirág fehérlett, ő bújt ki elsőnek,
vele a csillagvirág az erdők szélén versenyre kelt.
Ligetekben, nagy mezőben szellőrózsa sárgállott,
az útszéleken kék zsálya, mint a kék ég, világlott.
A píros tulipánok, vörös szőnyeget szőttek,
a dombok lankái a vér színébe égtek.
Az erdő is a friss tavaszi szellőben feléledt,
a fák a téli barna kucsmát eldobták,
hideg nincs minek már, és a rügyek kipattannak,
a fák fejükre zöld lomb sapkát húztak.

A városra is csókot dobott a tavasz,
a szellő suhanva simogatta a házfalakat,
szeszélyesen meg-megrázta az ablakokat,
bekacsintott, majd tovaszaladt.
Engem is csábított a jó idő, az utcán kószáltam,
egy kis téren, templom tövében, egy üres padot találtam.
Bágyadt erővel sütött a nap, szemem behunytam
és gondolataimban, a városból kiszaladtam.
Túl a város zaján, az autók dudáján,
mezők csendjében úsztam, virág illatában lubickoltam,
fák ózonába mélyet lélegeztem,
vizek csobbanásába merítkeztem.
Az álom véget ért, a torony rám árnyékot vetett,
hűvösebb lett, így felálltam, és a Körút felé elballagtam.
A Körúton a szélnek játékos kedve lett,
egy ember kalapját lefújta, a kalap repült
és mint a labdát, a szél maga előtt gurította.
Mosolyogtam, tán jó is, hogy kalapot soha nem hordtam.
Beesteledett, utcai fények gyúltak, kirakatok világítottak,
ideje hazamenni, kis szobámban lepihenni,
aludni, a tavaszi boldogságot álmodni.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum