Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Robszi

Robszi versei


Idős, 68 éves férfi vagyok. Most kezdtem írogatni...talán a karantén, a bezártság hozta ki belőlem. A versek saját élményeimet tükrözik, de vannak fantázia versek is.

 

A szerelem édes rabsága
Add Uram az esőt...
Az utcalány.
Balaton partján
Egy csacsi szerelme
Egy délután cimborámmal, Dömével
Évszakok
Ha egy jó szó jön Tőled...
Ha megölellek
Honfoglalás
I fejezet. Tavaszi eső
Ifjúságom elmúlt már
II. fejezet Tavaszi árvíz
Judit a tükör előtt
Kánikula
Kismarosi naplemente emléke
Más vagyok
Mesél az arcod...nekem
Milyen az a szerelem...
Múlt, jövő...remény
Neked a szerelemről
Örvénylő szerelemben
Öt év, mond sok vagy kevés...
Remény
Szentháromség
Szívem csücske
Tavasz köszöntő
Tavaszunk
Vajon milyen lesz?
Vasat üss szegnek
Vízió versek...Elkárhozott lelkek
Vízió versek...Emlékek éjszakája

 

Kismarosi naplemente emléke

Az esti alkonyuló nap fényében,
üldögélek egy parti stégen,
várva, hogy a nap pirosló korongja,
az égből a vízbe bukva,
a nappalt éjjé varázsolja.
A parton még játszik néhány gyerek,
van ki kővel játszik, a vízen kacsázik,
van ki nagy követ dobál a vízbe,
élvezve, hogy a kő nagyot csobbanva,
hullámot vet a partra.
Amott arrébb, egy ember még pecázik,
néha mérges pillantást vetve,
a játszadozó gyerekekre.
Nyugalmát zavarják, a halakat elriasztják,
nem mintha lelkes lenne,
inkább az időt múlatja. maga előtt kergetve.
A sötét lassan ereszkedik,
a nap utolsó erejével, fáradtan,
a vízre még egy vörös csíkot vet,
de körötte a víz már megadta magát,
és sötétbe borulva alussza ki,
a nap fáradalmát
A távolban árral szemben,
uszály úszik, vagy inkább döcög,
nehéz rakománya alatt nyög.
A hegy tetején a vár már fekete,
alig látni, már alszik is tán,
hisz számára a lenyugvó nap
képe unalmas már.
Az idő vas foga őt is megrágta,
pompája már rég elhagyta,
valaha uralta a hegyet
és látott sok királyt és herceget.
Lent a parton áll a Salamon torony,
már sötétbe vonta az alkony,
már nem őrzi a vizet, mint egykoron,
de szépségét őrzi még, túl minden koron.
A gyerekek már elmentek,
a víz elsimult, csend lett,
a pecás is pakol, üres vödrével
lassan elbandukol.
A távolban fentebb,
már kigyultak a falu fények.,
az uszály is lámpát gyújtott,
a vízen egy szent János bogár úszott.
Pakoltam én is, elraktam a semmit,
sóhajtottam egyet, ez a nap így ért véget.
Holnap ha felébredek, új remények ébrednek,
csak a Duna nem változott,
úszik, ahogy ezer éve úszott.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum