Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Berki Dezső

Berki Dezső versei


Berki Dezső vagyok, szeretem a verseket Ady a kedvencem és ez érezhető sok versemen is.

 

"Semmire való"
21 sor
A nagy futás
A vén koldus
Abszentáció
Ady Endre búcsúja
Ady Endre emlékére
Ady két szíve
Ady tavasza
Alkotni, szeretni...
Álmaimat űzi...
Álmodozunk
Álom
Apám halálára
Az idő szekerén
Balatoni szerelem
Búcsú Balatonfüredtől
Csak egy asszony nevet
Csavargók dala
Édesanyám névnapjára
Egy csavargó halálára
Egy csavargó halálára
Éjféli szonett
Elhullott szírmok...
Elmúlik-e...
És mégis
Este van...
Ha bántalak
Ha bűn is mindegy
Ha fény már nem virrad
Ha hetven leszek
Hull az eső...
Jó volna néha...
Karjaidban
Lidérc
Ma különb vagyok
Magányos órák
Már semmi dolgom itt
Nyári szerelem
Nyugi Falona
Oltár és ravatal
Őszi himnusz
Sárga, őszfények
Sok hűhó semmiért
Száz csillag
Szent Igaz Isten
Útvesztő
Valaki most...
Végre itt van ő...
Zakatol a vonat

 

Apám halálára

Könnyű-sötét viseletben én s mások úgy állnak:
Súlyos gyászában a szigorú halálnak.
Apám fekszik a halál sötét ölében,
Holt-fának: koporsónak reménytelen méhében.

Nem szól, rám se néz, megszokhattam volna...
Míg élt, éltében sem tette soha-soha.
Az én apám nem adott nekem büszke-férfi-álmokat,
Hosszú útjaimra nem faragott vándorbotokat,

Fenyítése, büntetése nem volt, ilyet se tett.
De az én apám meglehet, soha nem is szeretett.
Szeretetre velem sosem szövetkezett
Tán indult felém, de meg sosem érkezett.

Apám nem takargatott féltőn, hogyha fáztam,
Esőtől sem védett hiába áztam, egyre csak áztam,
Ha arcra estem az apám hozzám nem futott,
Tán beteg volt szegény lelke, s szeretni nem tudott.

Bár mondhatnám, hogy ismertem őt, s imádtam,
De az igazság az, hogy csupán néhányszor láttam.
Apám halott, s rút szívemben nincs gyászözön
Csak valami ismeretlen, furcsa, csendes, méla közöny.

Hiszem: apám nem hagyott el, csupán elvesztett:
Éltében értem loholt, egyre csak keresett.
Most idegenbe ment, hogy ott majd megtalál,
De elé állt és szörnyűt intett fejére a halál.

Elhagyott, most végleg, most keres csendes temetőt
S én csendben kérem az Urat: sose hagyja magára őt.
De apám ott is engem keres, útját nem állhatja halál
S tudom én jól, hogy a mennyben majd, végül rám talál.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum