Oszd meg a versed!

 

Rutka Gergő versei

 

Majok Mária 1912
SZNOBOK

 

Majok Mária 1912

Halottat láttam az éjjel,
haldokló, töpörödött asszonyt.
Láttam a fájdalomtól megkínzott
síró, ráncos öreg arcot.

Pusztult egy macska is,
öreg volt már, barát.
Az első szobában papíron feküdt,
csak néztem, szagoltam a halált.
Egy fallal odébb, áthívott anyám.
Nézzek haldoklót, mint születőt.
Fogtam a félfát, nem léptem padlót,
fülemmel kerestem a közelgő jajszót.
Félelem szele megfújta arcom,
mit látni fogok, látni nem akarom.
Barna fadeszkás régi ágy,
kövér dunyhája fogta halottját.
Villanó fehér fény sikolyként gyulladt,
rémítő volt, élőnek és holtnak!
Anyám két kezét fogta maga előtt,
gúnyosan és kárörvendőn felröhögött!
A villanó éles fényben és hangban,
az ágy fogja feljajdult__, megfeszült__,
könny csordult, meghalt e kínban!

Meghalt az asszony, vele én is mentem
rémülten kapkodva levegőt____fölébredtem.

Meghalt akkor, és most újra nekem.
A holtak eljönnek, keresnek szüntelen.
Körém ülnek, nyomják fejem,
mikor a magány zúgó csendje
beköszön hozzám, hogy velem legyen.
Ágyamba dől kései órán testem,
várnak rám, tartják a párnát nekem.
Az álom kapujában kilincsen kezük,
torzulva beszöknek,
ott vannak, ott vannak mindenütt.