Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Tóth János Janus

Tóth János Janus versei


vagyok aki lehetek egy bonsái a világnak kiben nő a végtelen de mindig visszavágnak cserepem apró szürke vizem hangja is kimért több a sötét mint a fény nem kiálltok istenért ide tesz és oda rak ráncos kezű vén idő levelem közt nincs virág csak magány mi nagyra nő vagyok aki lehetek egy bonsai kis világa szárba szökő félelmem már nincs ki visszavágja

 

Tóth János Janus: bú szántotta
Tóth János Janus: feketék
Tóth János Janus: Föld mellé fekszem
Tóth János Janus: hajnalok
Tóth János Janus: merengő
Tóth János Janus: séta a halállal
Tóth János Janus: szél kavar
Tóth János Janus: víz-válasz-tó

 

Tóth János Janus: hajnalok

félhomály festi a szobát egyszerűre
hol a csend elterült faltól falig
csak sóhajom koppan néha a kőre
míg elalszom valahogy hajnalig

csillagfény üt rést a fekete égen
melyen keresztül bámul a mindenség
de már feszeng ruhám a széken
lassan öltözni kell nincs mentség

kapkodva veszekednek a percek
míg izzószál előtt pirul a kenyér
hűtőajtó mögött némi vajat sejtek
mely magára édes mézet remél

zúg a mikró benne kávém szédül
míg forró sóhaja illata száll
és az ajkam megégetem végül
de ilyen a hajnal sietni muszáj

kilök az ajtó a zár kizár
a hajnal költözik már pakol
ajtaja előtt friss reggel vár
és az élet pörög zakatol

és ott hagytam párnám alatt
szendergő féltve őrzött vágyam
de felébredt és zihálva szaladt
mindent ami te vagy hozva utánam

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum