Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Tóth János Janus

Tóth János Janus versei


vagyok aki lehetek egy bonsái a világnak kiben nő a végtelen de mindig visszavágnak cserepem apró szürke vizem hangja is kimért több a sötét mint a fény nem kiálltok istenért ide tesz és oda rak ráncos kezű vén idő levelem közt nincs virág csak magány mi nagyra nő vagyok aki lehetek egy bonsai kis világa szárba szökő félelmem már nincs ki visszavágja

 

Tóth János Janus: bú szántotta
Tóth János Janus: feketék
Tóth János Janus: Föld mellé fekszem
Tóth János Janus: hajnalok
Tóth János Janus: merengő
Tóth János Janus: séta a halállal
Tóth János Janus: szél kavar
Tóth János Janus: víz-válasz-tó

 

Tóth János Janus: merengő

nem tudom
őszömnek lesz-e Napja
jár-e majd fény
zörgő emlékavar fölött
vagy a szakadt rongyködöt
a csend vitorlává varrja
korhadt fatörzsön leszek
vén hajótörött

nem tudom
őszömnek lesz-e lángja
fellobbanó csókok
raknak-e bennem tűzet
vagy úgy leszek
mint egy rozsdás kályha
mibe belegyújtani
ugyan már minek

nem tudom
őszömnek jut-e még értelem
levedlett ábránd báb
rejt-e könnyű szárnyat
s felkap-e a langyos szél
s visz földeken réteken
vagy fagy nyomorít
s velem varjú csőre játszhat

nem tudom
őszömnek leszek-e én magam
hogy majd reszkető kézzel
átadjon a télnek
vagy cipőm talpán
már nem fagy meg saram
s még karácsony előtt
pityergő gyertyacsonkok égnek

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum