Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Tóth János Janus

Tóth János Janus versei


vagyok aki lehetek egy bonsái a világnak kiben nő a végtelen de mindig visszavágnak cserepem apró szürke vizem hangja is kimért több a sötét mint a fény nem kiálltok istenért ide tesz és oda rak ráncos kezű vén idő levelem közt nincs virág csak magány mi nagyra nő vagyok aki lehetek egy bonsai kis világa szárba szökő félelmem már nincs ki visszavágja

 

Tóth János Janus: bú szántotta
Tóth János Janus: feketék
Tóth János Janus: Föld mellé fekszem
Tóth János Janus: hajnalok
Tóth János Janus: merengő
Tóth János Janus: séta a halállal
Tóth János Janus: szél kavar
Tóth János Janus: víz-válasz-tó

 

Tóth János Janus: séta a halállal

belém karolt húzott sétálni vitt
lassan kopni kezdtek a színek
szakadt lelkemből elpergett a hit
otthona lettem a rideg semminek

szürke fák alatt pocsolyákba léptem
halkan cuppant cipőm alatt a sár
itt hagyott mitől mindig is féltem
megbénult hideg ősszé lett a nyár

darvak kiáltottak búcsút a mezőre
s a hangok fennakadtak a csend tövisén
az alkony fekete vásznát egyre csak szőtte
míg beleveszett minden gyönge fény

keringtek felettem a fáradt álmok
leszállni rám már nem akart egy sem
nem bújtak az égen a csillagvirágok
a tejút ködét is hiába kerestem

nekidőltem egy halott fának
beledobolt szívem a korhadt törzsbe
sóhajom dobtam az éhes éjszakának
s avar közt gurult aprókat zörögve

rád gondoltam ott a sötét semmibe
hullócsillagként zúgott egy emlék
bár ne szeretnélek ennyire
akkor talán még visszamennék

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum