Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Tóth János Janus

Tóth János Janus versei


vagyok aki lehetek egy bonsái a világnak kiben nő a végtelen de mindig visszavágnak cserepem apró szürke vizem hangja is kimért több a sötét mint a fény nem kiálltok istenért ide tesz és oda rak ráncos kezű vén idő levelem közt nincs virág csak magány mi nagyra nő vagyok aki lehetek egy bonsai kis világa szárba szökő félelmem már nincs ki visszavágja

 

Tóth János Janus: bú szántotta
Tóth János Janus: feketék
Tóth János Janus: Föld mellé fekszem
Tóth János Janus: hajnalok
Tóth János Janus: merengő
Tóth János Janus: séta a halállal
Tóth János Janus: szél kavar
Tóth János Janus: víz-válasz-tó

 

Tóth János Janus: szél kavar

szél kavar avar-tengeren
fuldokló zöld sápadt sárgán
akácot kóstol tenyerem
véres tövis ül a párnán

sajgó erdőn fát amputál
a didergő mély szegénység
kökény közt az Isten bujkál
fanyar ízű kék reménység

napfény zuhan pocsolyába
melynek szélén fagy foga rág
s míg a bíbort szem csodálja
megdermed az egész világ

léptek törnek deres füvön
felröppenő riadt csendek
menekülnek külön-külön
míg az esti égbe vesznek

árnyék áll be katonának
fenyő csúcsa hegyes szurony
míg az urak szundikálnak
végzet bújik az udvaron

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum