Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Tóth János Janus

Tóth János Janus versei


vagyok aki lehetek egy bonsái a világnak kiben nő a végtelen de mindig visszavágnak cserepem apró szürke vizem hangja is kimért több a sötét mint a fény nem kiálltok istenért ide tesz és oda rak ráncos kezű vén idő levelem közt nincs virág csak magány mi nagyra nő vagyok aki lehetek egy bonsai kis világa szárba szökő félelmem már nincs ki visszavágja

 

Tóth János Janus: bú szántotta
Tóth János Janus: feketék
Tóth János Janus: Föld mellé fekszem
Tóth János Janus: hajnalok
Tóth János Janus: merengő
Tóth János Janus: séta a halállal
Tóth János Janus: szél kavar
Tóth János Janus: víz-válasz-tó

 

Tóth János Janus: bú szántotta

bú szántotta magyar föld vagyok
dérvirágát hinti rám a tél
fölöttem károgó baljós mondatok
leejtett betűit viszi a szél

vén csörgő kóró remény
talpához fagyott az őszinte rög
alkony szorít fullad a fény
de a horizont még nyöszörög

narancsos ég sző fekete álmot
éhes vágy vonyít a kövér holdra
hazug szó fest torz valóságot
s ki szólni mer azt eltapossa

bú szántotta magyar föld vagyok
de jön majd tavasz s pusztul a tél
fölöttem zászlók s régi mondatok
igazságát zúgja sok ezernyi vér

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum