Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Blahó János

Blahó János versei


Geológus, geomatematikus vagyok, de már nyugdíjas. A geológusok közt sokan voltak művész hajlamúak, én is ide tartozok. 50 éve írok verseket, manapság már ritkábban. Kb. 20 év után kezdtem szelektálni és kötetbe foglalni a közérdeklődésre alkalmasakat. Verseim az időben fejlődő teljes világképem elemei, változatos stílusokkal és versformákkal, sokszor általam kitalált szavakkal, szóösszetételekkel, néha mesélő, máskor elvont módban kifejezve, vagy érzelmi húrokat pengetve megjelenítve fontos és kevésbé fontos gondolatokat. A mondanivaló egyszer felszínen, másszor mélyebb rétegekben lelhető fel.

 

A fázós napokhoz (1975.b07.12.)
A holdfénybe sírtam éjjel
A jelen tétova pillanata
A nyár farkasai
A virágok szabadok
Ahová lépek
Ajánlás barátoknak (1975.04.01)
Aki eladta magát a kéjnek
Akik egykor tapodtak rajtam
Akinek (1976. 05.12.)
Álomtól sajgó ébredés
Amikor... (1975. 09.16.)
Anyák
Arcod fehérben, és feketében (1975. 06.06.)
Az atom halálesője alatt
Az élet oly gyorsan múlik el (1975.08.29.)
Az öntelt (1975.06.08.)
Az utolsó szó jogán (1975.05.25.)
Bennünk a felelet (1975.07.30.)
Besatírozott holdtölte után
Bizonyság vagyok
Csak egy szót / Just one word
Csengető kezek (1975. 06.18.)
Csillag-csengő hangon
Csillagok az olajfák hegyén (1976. 05.16.)
Csönddé örlött éjszakákon
Csöppnyi szerelem / A drop of Love
Dobolj konokul (1975. 12. 30.)
Domb (1976. 05. 02.)
Duna / Danube
Egy könnycsepp helyett
Ék-telen sorsok
El tőlem kín! (1975. 06.06.)
Élet-színek
Életté kovácsoltan
Elkésett felelet
Elmegyek / I am about to leave
Elmentél (1976. 05. 10.)
Emlékezz! / Remember!
Érkezők (1976. 05. 21.)
Érző hangok
Esteledik
Ezüst Hold
Fa (1975. 08. 30.)
Fáradtan (1976. 05, 15.)
Fehér alapra
Fehér volt 1975. 05.25.
Felhőkbe tévedten
Félig
Fény (1975. 05.18.)
Fény jár a lombokon
Földember
Furcsa képzelet (1975.03.23.)
Galaktikánk
Gondok (1975. 09.16.)
Gondok húsba marnak
Gyere velem! / Come with me!
Ha téged nézlek (1975.04.15.)
Hadd mondjam el! (1975. 05.18.)
Hajnalvirág (1976, 05. 20.)
Hét barát (József Attila verseinek ihletéséből)
Hétköznapi tragédia (1976)
Hétszer (József Attila verseinek ihletéséből)
Holnap újra rám köszön a szél
Holt fuvalmaktól szikkadó tó
Hozzád találnék (1976)
Hullámzó testeden
Hullócsillag
Hússzagú vasárnap
Huszonegy perc
Idegeneknek tilos a bemenet!
Igazat hazudtam
Irgalmatlan este
Iskolám / My old school
Jajgatás, fénymadár (1976.05.08.)
Járd megújuló utad (1975. 05.27.)
Jégvonatok
Jóbarátom a szél / A great friend of mine the wind
Jött a tél (1975. 11. 14.)
Keresem a választ (1976, de ma is érvényes)
Késpengét kovácsol a szívek kalapácsa
Kevés a dícséret
Ki mondja?
Kiáltok világot
Kiégett szeretők
Kiemelkedsz minden sötétből (1975. 10. 13.)
Kikönyökölve az idő ablakán
Kishitű (1975. 06.14.)
Kismadár / Bird of passage
Kitörés
Kivágják lelkedet (1975. 08. 16.)
Kőbe zárt világ (1975. 09. 06.)
Kócolt a nyár
Koncentrikus körökkel bezárva
Könnyezem (1975, 11. 15.)
Kör-körösen
Korlátok között (1975. 06.05.)
Lázálmok
Légy (1975. 05.27.)
Lehulltam sokszor
Lélek (1975. 07.11.)
Lepihen a fény (1976. 05. 10.)
Lépj ki... 1975. 05.25.
Madarak ülnek... (1975.04.10.)
Megint vége / It has ended again
Megkínzott remények
Megtiporva
Megvénültek
Melegséged otthona
Minden te vagy (1975.05.26.)
Mindig vártalak
Miniatűr
Miniatűrök (1975. 09. 20.)
Mondd miért nem!
Most / Now
Most búcsúzom és elmegyek, az én időm lejárt (ballagónóta átköltés)
Ne mondd!
Nélküled (1975.03.23.)
Nem elég
Nem felelnek (1976.07.31.)
Nem találtam (1975. 09.15.)
Néma harangok- miniatűr
Nyitatlan virág
Oly messze vagy / You are so far
Önarckép
Önnön karmaiddal
Önzés / Egoism
Óriáskerék / Big wheel
Ősök (1976)
Ősszel erdőben /
Őszi hangulat / Autumn atmosphere
Pihenő albatroszok szárnyára
Pihenve (1975. 04.15.)
Reggel (1976)
Rezervált világ
Rézszirmú halálvirág (1975.05.26.)
Sárga arc
Sehova sem érkezek
Séta a domboldalon / Walking on the hillside
Sírnék / I would cry
Sírva jöttél
Sodrásban
Soraim (1976)
Sors (1976)
Sötétben (1976. 052 20.)
Sötétség kora (2019. 01. 18.)
Szabálytalan nyár (szonett)
Szakíts ki! (1975.03.23.)
Szalonnasütés (1975. 06.09.)
Szavak játéka: Borzongó dombokon
Szavak játéka: A fény liánja
Szavak játéka: Faragatlan arc
Szavak játéka: Hivalkodó divatozó
Szavak rózsái tövisekkel
Szél (1975. 05.25.)
Szerelem (1975. 06. 14.)
Szerelem, szalmaláng (1976.05.10.)
Szeretnék veled messzire menni / I would like to go away with you
Szétosztom magam köztetek
Szívembe tetovált szerelem
Szóltam
Tanulj! (1975.03.29.)
Tárd ki ablakod (1975.03.23.)
Tavasz (1976)
Távol a város zajától / Far from the town noise
Tenger, kagyló gyöngy (1975.04.01)
Természet (1975. 08. 30.)
Természet 1.
Természet 2.
Természet 3.
Tort ül a jelen múltadon
Tudsz-e sírni? (1975.08.26.)
Tűzzel erezett élet
Üvöltő idő
Üvöltő nyár (1975. 08. 16.)
Van olyan ember (1975.08.29., dal)
Vándorokhoz (1976)
Vasárnap munkába menet (1975.04.13.)
Vihar (Szürreális vers katarzissal, 1975. 09. 08.)
Villám vagyok

 

Vihar (Szürreális vers katarzissal, 1975. 09. 08.)

Amikor Nap süt, úgy érzem nevet,
és nem csak Ő, mindenki szeret.
Akármilyen bágyasztó is a meleg,
a nők olyankor sokkal szebbek,
a férfiak akkor férfiasabbak,
ajtók előttünk könnyebben nyílnak,
minden gép csendesebben jár,
a mutató is fürgébb lett már.
A futó perceket szinte látom is,
és élvezem, hogy egymást kergetik,
de nem érik egymást utol sohse már.

Ha felhők csordába verődve jönnek,
érzem a bajt, idegemben a csöndet.
Fáraszt a zaj, a hosszú haj szemembe
lóg. Zavar. Belerúgnék valamibe szívesen.
S a legyek szüntelenül zúgnak,
hol kezemre, hol orromra szállnak,
ragacsos lábaikkal csiklandoznak,
pedig ők is, akárcsak én, álmosak.

Álmos vagyok, hidegen fut végig rajtam,
de ha lehunyom szemem, megfájdul nyomban.
Ki kell nyitni, s nyitott szemmel aludni
nem tudok, vagy lehet, hogy mégis...?

Ezek a felhők rettentő alakjukkal
az álomból jöhetnek elő csak,
Fülsiketítő szélzúgást is az álom produkál.
Akkor egy kicsiny felhő mellém leszáll.
Valaki beszél hozzám. Nem értem,
hisz egyedül vagyok, mégis körülnézek.
Senkit se látok. Azt mondom: Halló! ...
Nincsen felelet, csak egy elmosódó
arc, ahogy felhők közül kilebben
morcos, fekete szemekkel. De nem,
nem szemek, üres lyukak feketén, mélyen
a világűr látszik bennük. Igen,
látom a Tejút elnyúló foltját, vége
a vállamon nyugszik, egy pillanatra
én lettem a világ közepe, milyen furcsa,
belőlem tükröződnek a csillagok,
tüzüket az emberek szemébe villantom.
Eddigi idegességük visszaszáll oda,
ahonnan jött, a felhőkbe, megnyugodva.

Belém nyilallt egy villámlás, valós
a dörrenés, már ébren hallgatom.
Dobhártyaszaggató hang. S most
kiszakadt egy felhő, és ömlik...ömlik....öml...

Mintha géppuskagolyók záporoznának.
Az út mentén ember fekszik, partján az ároknak.
Részeg, fejét diónyi jegek ostromolják.
Körülötte véres tócsa van már.
Feltápászkodik, feje ott marad, lefogja
szemhéját, s hazaindul tántorogva.
Hazafalé, de hogy hol az otthon ki tudná,
mert ő biztosan nem emlékszik rá,
hogy volt egyáltalán otthona.
Lehet, hogy volt, talán.- gondolja.

Mi ez? Persze, megint villámlott,
egy vastag öreg fatörzset látok
az álom fátyolán át agyamig eljut a tudat,
hogy leborult koronájával földet túrhat.
Égő rostjai pattogva ropognak.
Gyorsan! Hívják a tűzoltókat!
Kibírhatatlan szirénák zengenek.
A tűz már egy házra is átterjedt.


Az eső vigasztalan. Mocsárrá áznak a földek.
Átázott ruháikat szárítgatják az emberek
meleg szobában. A világ már átnedvesedett
egészen, s fáradhatatlanul hullnak a cseppek,
a hegyekben tengerszemek nyílnak,
bőszen sötétlő égre kacsintanak.
Visszaint a Nap egy pillanatra,
ezredmásodpercre kipillantva
egy felleg mögül,
s emlékké kövül.

Pontosan láttam a villanást,
ahogy végigviharzott millió agysejtemen át.
Enyém volt a legszebb ezredmásodperc,
egyedül enyém. No lám, ez lennék én? Önző vagyok?
Nem, én nem ilyen akarok lenni. Odaadok
mindent, mit ez a tört idő jelentett nekem,
hogy fénye tükröződjön a szemetekben,
vagy hogy nektek szivárvány legyen.....
Mi a szivárvány? Nyitott kapu az égen.
Az emberiség álló, nagy diadalíve.
Színesen szikrázik, egymás mellett hat
zöld, fehér, piros, s még számtalan árnyalat,
mint megannyi különböző arc,
miket megedzett mindennapi harc,
amelyek egymás rezzenéseit figyelik.
Esőcsepp-szemek fénylő pillantásai,
fénypontjai e nappali éjszakának,
ami után már nem kel fel a Nap.
A Holdat küldi helyébe futárjának
a csillagokkal bevetett égi rétre,
hogy őrködjön a behúnyt szemhéjak között
bújdosó, átaludt feledhető álmok fölött,
s hogy reggelre felizzítsa az eget nekünk.
Hadd káprázzon még csipás szemünk.

Hullámzó életünk termőtalaján, mely bánatot,
keserűséget, kínt, gyönyört, és boldogságot,
ezekhez teret, és időt terem a végtelenség
elképzelt aprócska vadvirágos mezején,
akárcsak az ember által művelt búzatábla
élettől duzzadó sok kalásza
között megterem a konkoly is,
s haszontalan, de szép búzavirág szirmai
tarkítják a búzatábla szőkeségét.
Érzem kéjesen beszívott illat-leheletét.

Hozzád hasonló volt...,
hisz arcod volt
az életedből szikrázó szőkeség,
búzavirág-szemeid villantak rég,
átjárva minden érzékemet.
ereimbe bújva vérré vált bennem
utol nem érhető pillantásod, mely úgy fut előlem,
ahogy a film pereg a vetítőgépben,
mindig más képet mutatva,
s hiába rohannék utána,
felbukok elveszett emlékek korhadó gyökereiben,
mik utamat állják, bilincset vernek kezeimre,
ólom-nehezült ujjaim nyúlnak, recsegnek,
és mint kígyók tekeregnek a képzelet
édenkertjében, s a tudás fáját
ott tövig lerágják.....

Mégis belőle új csemete nő. Lássák.
Ágai arcom vonalait formázzák,
két szemem, két érett alma lett,
illata, pirossága csábít titeket....
Mire hozzáérne szomjas szátok,
szertefoszlik, hogy tovább kutassátok,
ha elveszett egyszer, ami szép volt,
amit szerettetek, és amit tudtatok,
sok értéktelen lom között már,
mint boglyában egy szalmaszál,
amiből egyszer nagyon rég,
mikor becézve szólítottak még,
szappanbuborékot fújtatok,
a szivárványhoz hasonlót.
Az, mielőtt célt ért, szétpattant.
Belőle csak illúzió maradt,
s ezen nevettetek akkor, de ma már
nem tudnátok elviselni a kárt,
hogy idő előtt szétfoszlik a ködben,
magatokra hagyva az illó időben,
mely megújult előttetek egy pillanatra,
csak hogy még gyorsabban szaladjon utána,
hogy utolérje a napsütést, mi nevet ránk ma,
mintha játszópajtásunk lenne a komolyságban,
ami az életünk...
Mi visszanevetünk
kicsit fáradtan,
kicsit csalódottan,
kicsit vágyakozva,
kicsit álmodozva,
de megszépülve, és megemberesedve
s egy kicsit jókedvűen, nem keseregve.
Hiszen nézzük a suhanó perceket,
mint eleven gyermekeket.
Mind szeretetre, és sajnálatra méltó,
míg véget nem ér a játszma
egymást kergetik játszva,
de sohasem érhetik utol.

Ideje ébredni, a lárma elült.
Vihar után ránk csend települt.
S most eső utáni friss lehelettel
jöhet a napfelkeltő reggel.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum