Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Ujvári Nóra

Ujvári Nóra versei


Két rövid prózai alkotásomat szeretném megosztani.

 

Egy döntés súlya
Szilánkos emlékek

 

Egy döntés súlya

„Egy boldog házasság merőben szerencse dolga.”
(Jane Austen)

L. már kislány korában is arról ábrándozott, hogy átéli majd azt a csodát, amit kedvenc könyveiben sokszor hangzatos szavakkal tűzdelnek meg, a viszonzott szerelmet. Abba nem gondolt bele, hogy a szerelem nem mindig olyan szép és tiszta, ahogy azt a gyermeki elme reméli, s sokszor egészen máshonnan érkezik.
Legjobb barátjával M.-mel karöltve nőtt fel, ha lett volna testvére, bizonyosan oly szeretetnek nevezte volna érzéseit a kisfiú iránt. Gyorsan szálltak el az évek, s L. minden apróságnak tudott örülni. Tökéletes boldogság ugyan nem létezik, de az övé közelebb állt hozzá, mint bárki másé, akit ismerek.
A gimnáziumban még egymás mellett ültek, belőlük is lassan kamasz lett. Mindketten jó eredményekkel végeztek, de M. nem akart tovább tanulni, mondván, folytatja a családi vállalkozásukat. Autószerelő lett, mint az apja, ahogy a nagyapja is. L. akkor érezte először, hogy távolodnak egymástól. Idővel pedig az űr egyre nagyobb lett, s már csak kedves emlék maradt kettejük meghitt barátsága.
Egyetemi évei alatt a lány nővé érett, a szeme csillogott, s annyira vágyott arra az érzésre. Egyik este találkozott egy férfival. Magas volt, markáns a kiállása, izzó a tekintete, s az egész lényéből sugárzott valami megfoghatatlan, valami megfejthetetlen sötétség, akár az éjszaka, amint ködbe burkolódzik. L. szíve oly hangosan dobogott, amikor a férfi ráemelte két szép szemét, s érezte, ahogy feltör belőle az a boldog zokogás, amikor a vágyott érzést, amit annyira kerestünk, végre megtaláljuk. Elfordította a fejét, sírt.
Az esküvőn gyönyörű fehér abroszok fogadták a vendégsereget. Pont, mint a mesében, mindenki boldog volt.
Létezhet ennél szebb élet, L. terhes. Sugárzik, mint egy angyal, aki levetette lepleit, hogy emberként mutatkozhasson meg. Azonban az Ördög nem alszik, éjjelente egyre többet jár el, a füst bemocskolja, az ital megrészegíti, s nőktől élvezetet követel. Rövid ideig próbálja titkolni, védekezik, mondván: - családi örökség.
L. zokog, kivel is beszélhetne. Korán ment férjhez, nincsen igaz barátja. Felhívja M.-et, annyira szeretné látni, ahogy a vándor hosszú utazás után szomjazza a vizet.
M. mindig szerette a lányt, de csak akkor ébredt rá mennyire mélyen, tisztán, igaz, féltő szerelemmel, amikor kipostázták az esküvői meghívót. A lelke akár a békemadár, de széttépte apró darabokra, lassan egymás után a fehér virágokkal díszített lapokat.
Elérkezett a vágyott találkozás. L. szeme már nem csillog, félelem lakik benne, a szívében a boldogságot feledte, amikor gyermekét megszűnt hordani alatta. Sötét barázdák rajzolódnak ki az arcán. Lényéből fájdalom árad, szemeiben kétségbeesés tükröződik. Már nem könnyezik, nem tud sírni. M. megérti, csak ő tudja.
Egész éjszaka bolyong, ábrándozik arról, kislányként mily boldog volt, másnap reggel ér haza. Férjét a hálószobájukban találja, szívének mély piros vére ömlik a hófehér ágyneműre. Felhívja a mentőket, de csak késő délután. Újra boldog, akár a bölcs, aki nyugalomban él, sorsát elfogadva. Este a rendőrségen mindent bevall, azt is, amire nem volt képes. Nem fél többé semmitől, a börtön sem riasztja. Tudja, bármikor lépjen is ki a kapun, M. várni fogja a túloldalon.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum