Oszd meg a versed!

 

Tóth Gabriella versei

Kb. két éve írok verseket.

 

a nagyi szépsége
álmomban
apám útja
haiku
Kései sirató
öngyógyítás
szeretem

 

apám útja

araszol benne a belefáradás
mintha bőre pórusán át szökne a jelen
mosolya árnyékot vetít a kórterem falára
delet kondul a harang olyan búsan
akár ha tudná dallama semmit sem ér
tekintetünk találkozik
apám szemével int menjek mert ő egyedül indul
már a mindenséggel méri magát