Oszd meg a versed!

 

Kása László versei

 

sors
út a vadonba

 

út a vadonba

tudom h nem ide tartozom
de nem tehetem h szó nélkül távozom
a vadon hív szavak nélkül
a lelkemben a fájdalom egyre csak mélyül
mélyíti a magány a fogait
lelkem tisztásán látom szívem romjait
tetejére épp zászlót tűzik
utolsó őrzőmet is elűzik
egyedül állok megannyi gyötrelem mellet
csak a természet nyújt segítő kezet