Oszd meg a versed!
Kása László versei
sors
út a vadonba
út a vadonba
tudom h nem ide tartozomde nem tehetem h szó nélkül távozom
a vadon hív szavak nélkül
a lelkemben a fájdalom egyre csak mélyül
mélyíti a magány a fogait
lelkem tisztásán látom szívem romjait
tetejére épp zászlót tűzik
utolsó őrzőmet is elűzik
egyedül állok megannyi gyötrelem mellet
csak a természet nyújt segítő kezet
