Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Tasev Norbert

Tasev Norbert versei


Harmincas éveim elején járok! Történelem tanárként végeztem az ELTE-BTK! Szívemhez nagyon közel áll a költészet, és irodalom! Szerzői könyvkiadással is igyekszem foglalkozni; eddig főként a Publió Kiadónál jelentettem meg köteteimet! Mindenkinek kellemes olvasást kívánok!

 

Habmúzeum-kollázs
Halandóságra kozverválva
Időtlenségek árnyai
Párbeszédbe fogva

 

Halandóságra kozverválva

HALANDÓSÁGRA KONZERVÁLVA



Bezárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár-börtönébe

– mint a lassan gennyesedő, jajveszékelő seb –gyógyulgattam,

miközben legbelül magam is könnyeztem,

- a folyosó fölötti imbolygó, pisla fény az éj kihalt csillagaival együtt reszketett

– nem volt menedék! Nem lehetett segítség:

Nem is hihettem volna, hogy másnapok végtelen fogságára

majd ismét fölébredek ágyhoz szögezve,

mint elítélt!



- Zöldszőnyeges alumínium-bőrrel bevont padlók meggyőztek:

Itt még a halálraítéltek is természetesen ordibálnak s üvöltöznek:

Hátha fölemel s kiment s kis mikro-gyehennából az emberi részvét egyetemes érzete

– s elöntheti a fölsebzett szíveket a nyugalom,

és a megelégedett Béke! – csökevényesedett csont-macskásodások ellen kifeszített,

beszíjazott



rács, mint ama kivégzett – én is konokan s merevül tiltakoztam – s főzelék,

törmelékes-krumplipürét is kénytelen – belapátoltam!

– Az egyetlen menedék talán,

ha az ember nem akar éhen veszni – s az Idők reggelig

csörgedező halhatatlanságában tudós szakemberek döntöttek,

mint megjátszató sakktáblán figurák sorsáról:

Bukjunk az ágyra! ,,Műtőbe vele!

Vagy pihentetjük még egy kicsit!”

– Négy hosszan tűrt



s kiszenvedett nap múltán lábamon már elburjánzott gennyesedő

sokadalomban piros-kék overáll-szkafandert kaphattam,

s mint a menekült űrhajóst szüleim karján a kárhozottak épületéből valahogy kitámolyogtam,

kitipegtem!

bilincs kötöző ágyak fogságából a szabadság ideiglenes s átmeneti kalodájába.



Abban a négy napban történt mindez,

amikor az angyalok a légen át harangoztak,

s karácsonyra üzengettek!

Az álomvárás csak nem jött éjszaka!

S annál szomorúbb volt a kiismerhetetlen várakozás,

hogy hajnalok reménységével,

amikor még a szerencse kereke is megfordulhat én már aligha kapkodhattam megtalált,

eleresztett csodák után:

Jobb lábam teljes egészét gipsz-koporsóba fektették,

s e súlyos hóhér-teknőt, mint valami szüntelen,

s örökkévaló fogság-csapda a halandóságnak konzervált!

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum