Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Vida Anikó

Vida Anikó versei


 

Búcsú
Elárult lelkek
Emlékek
Érzések
Hol volt, hol nem
Különös éjszaka
Lehetetlen szerelem
Magány
Menthetetlen
Reménytelenség
Vágyakozás
Változás
Veled

 

Elárult lelkek

Keserű a mennyország,
megváltás a pokol,
hervasztó az,
mit magaddal hozol.

Hallgatsz a síron,
mint elárvult gyermek,
magadban mondva:
„Senkinek sem kellek.“

Azt hitted, eldobtak,
azt hitted, szerettek,
azt hitted, minden
rosszat elvettek.

Hittél egynek, soha
ne higgy többnek,
lakatolt kapuját
vered az ördögnek.

„A halál a biztos“,
Júdásod megmondta,
mikor két kezét
nyakad köré fonva

taszított volna
a szakadék felé,
hogy keserűen zuhanj
halott tested elé.

Lelked tisztaságát
beszennyezte keze,
mit papírra vetett,
nem volt, csak mese.

Hazugság a neve,
álnok egy kígyó,
azt mondta, minden rendben,
hogy minden így jó.

Hogy jó is,
hogy szép is,
nyomorult életed
így lepte el a pestis.

Kínzó fájdalommal
gyötör az életed,
még mindig csak a
lakatolt kaput döngeted.

Hol van a vége?
Gyötrődnöd kell még.
Nem lesz minden
olyan hirtelen szép.

Sorsod a kezedben,
neked kell döntened.
Folytatod így,
vagy eltiprod ellenfeled?

Lesütöd a szemed,
nem mozdulsz,
halkan, csendben
a bitóhoz vonulsz.

Lelked darabjait
felakasztod a fogasra,
s így élsz tovább
hangtalanul, összetiporva.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum