Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Vida Anikó

Vida Anikó versei


 

Búcsú
Elárult lelkek
Emlékek
Érzések
Hol volt, hol nem
Különös éjszaka
Lehetetlen szerelem
Magány
Menthetetlen
Reménytelenség
Vágyakozás
Változás
Veled

 

Érzések

Tudom milyen érzés
a fellegekben járni,
égő csillagok alatt
szenvedéllyel hálni.

Látni a hegyeket
a messzeség alatt,
míg a régi világból
csak pusztaság marad.

Érezni a szelet,
mely meséket susog,
s az életadó vért is,
mi szívemben zubog.

Hallani a tengert,
az óceán szavát,
és várni a feketét,
azt a lassú halált.

Tudom milyen érzés,
én mégsem hallom már,
és egyre mélyebb a heg,
egyre csak jobban fáj.

Csak nézem a pusztát,
de nem látok semmit,
és csak várok valamit,
de kérdem: „Még meddig?“

És előtűnik ő,
csak áll, nem néz felém,
ha hívom elmegy, ha nem,
jön, elindul felém.

És jön most már némán,
szemeiben pusztaság,
majd elréved a ködben,
s előtör a valóság.

Enyhül a fájdalom,
enyhül és eltűnik,
és fényesebb lesz minden,
s egy új nap kezdődik.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum