Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Di Gennaro Plósz Kinga

Di Gennaro Plósz Kinga versei


 

Álomból imába, imából álomba.
Ködös erdőben jártam
Merengés
Mindenem

 

Merengés

Sötétedik, lassan megy le a nap,
mögötte vörös palástját húzza,
nyomában, a sötét-kék éjszaka,
csillagos ruhában helyét foglalja.

Nézem, hogy keverednek a színek,
valahogy így érik, halad az élet,
a szenvedélyes fiatalság vörös színe,
az idővel elhalványul; komoly-kék lesz.

Gondolatban, hozzád szállok,
karjaidban minden időt megállítok,
semmi másra nem gondolok,
csak arra, hogy a tiéd vagyok.

Ha kint hideg is van, veled égek,
belülről fűt egy heves érzet,
nem kellenek szavak, megértesz,
s ajkaink vágytól forrva összeérnek.

Magadhoz húzol, testünk is összeér,
hozzád simulok, elkábít a közelség,
bőrödhöz bőröm ér; mágnesként,
csalfa mosolyodért bármit megtennék.

Csillog szemed, lázban égünk,
nyakadhoz hajolok, szédülünk,
sima bőröd alatt minden izom feszül,
nincs te meg én, egy testként létezünk.

Nincs sürgető idő, múlt vagy jövő,
a jelenben minden perc észveszejtő,
belőlük agyunk, örök emléket sző;
magányos órákban lesz ez, éltetőnk.

Ahogy így merengek, a csillagok előtűnnek,
akkor látom, a fiatal-vörös színezi őket,
s fényesen díszítik a mély-kék öregséget;
lelkünkben így díszelegnek majd, az emlékképek.



2017. március 1.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum