Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Szakonyi Alexandra

Szakonyi Alexandra versei


Szakonyi Alexandra, ez hát a nevem A versírás őszíntén sokat jelent nekem, Kikapcsol, felszabadít és mindig segít Gondolataimat tisztítja, s elmém ezáltal megnyugvást merít.

 






Óda az emlékeknek

 

Óda az emlékeknek

Több mint egy éve, hogy őt megismertem, aztán hamarosan beleszerettem
Egyszerűen csak levett a lábamról, és csak táncolt ott mellettem
Féltünk mindketten, bár ő ezt rólam nem tudta,
Hogy nem csak az ő agya főtt, mint a kis kukta
Eleinte kissé félénken szólt hozzám kedveseket
Hogy a szemem már akkor egyre inkább nedvesedett
Amit először néztem, hogy gyönyörű a keze,
Hosszú csodás ujjainak hála, azoknak a varázslatos daloknak zongorán életre kelt nesze
Elbűvölő mosolya volt igazán szerettem, egész testemben beleremegtem
Szeme tükrében csillogott szerelmünk, és annak kékében örökre elvesztem
Szívemhez zálogul kulcsát csak neki adtam,
Cserébe nagyon sok szép emléket kaptam.
Lovag volt ő igazán jóképű és gáláns, vörös szőre szikrázott a nap fényében
Ragyogott akár a gyémánt, tündököltem tőle ennek a századnak egy évében.
Haja akár a zsenge patak, mely hullámzott, ha belekapott a szél
És én ittam minden szavát, s imádtam, ahogyan beszél.
Ő mindig csak minden apróban tündérként a jót látta
Emellett minden reggel a szemem kinyíltát az ő izmos teste várta.
Számomra ő volt az ébrenlét, az ébredés, az elalvás, s a kikelet
Ő adta életem értelmét, kitartott és adott nagyon sok hitet
Szerettem azt a sok törődést, amit ő naponta végtelenségig adott
Minden egyes ébredéssel, minden percben meghódított.
Adott sok kedveset, rózsát, ékszert, ruhát, finom ételt, baglyokat, csodaszép zenét , verseket, rajzokat, videókat, és sok- sok bámulatos percet
Bulikat, barátokat, tapasztalatot, erőt, szerelmet, csókokat, ölelést, szerelmünk minden tercét
Vele megéltem a poklot is , melyet egy varázslatos szigetvilágban tettük
Megjártuk az Alpok láncait is , s egyre csak erősebbek lettünk
A sok nehézség mellett mindig azt éreztem minden másodpercben csak ő kell nekem
Ajkaira, érintésére egyre csak sóvárogva éhezem
Ő volt az értelme életemnek, a világmindenség hozzá nem is ért fel
A Nap még mindig számomra a létezéséért kel
Különleges volt ő minden szempontból, különleges volt minden vele
Egymást elrepítettük a végtelenbe, s ahogy feltártuk egymás részleteit, egyre inkább merültünk bele
Extázis volt megélni azt, hogy én voltam az első, aki elvitte a csillagokig
És eleinte gondok se voltak, mert a végső pillanatig
Értettünk egymás nyelvén, egymásnak voltunk teremtve
S ha hívtam ő mindent megtett volna értem, s ott ahol vagyok, teremne
Szerettem az alázatot, szerettem minden porcikáját, szerettem lelkét
Azt tette velem, mint az éjjel a nappallal, mindig várta az új napfelkeltét.
Transzba ejtett, még ha problémák is voltak, erősek maradtunk, s úgy mentünk minden falnak
Bátran szálltunk szembe a mindenség rettentő erejével, és ez a felemelő érzés adott hangot e dalnak.
Tudom már késő, de mégse annyira, hogy szívemben ezt jobbá tegyem
Hogy ismét vele legyek szerelmesen és a karjaimba vegyem.
Ő volt a lelki társam, a legjobb barátom, a szerelmem, minden és mindenki egyben
Szárnyalok azóta is, ha csak csodás szemének pillái reám rebben
Csókjának édes íze még mindig itt ég a számon,
Hangjának nyugtató rezgése, még ott csüng fülemen, megigéző arcát még mindig magam előtt látom.
Nem tudom és egyben értem, mi romlott így el, de egy percre még tegnap is belerendült minden részem
Hogy ő ismét velem van, szeret, megnyugtat, beszél és hallgat, s ettől izzott a vérem.
Reménnyel teljes szívvel mennék még neki most is a végtelennek,
Ha lenne egy olyan hely, ahol minden megváltozik és adna helyet az értelemnek.
Átutaznám érte az egész világot, és már meg is tettem
Egy percét sem bántam annak , hogy édesemmel lehettem.
S ha le is hullott néha a lepel mindkettőnkről, meztelen teste és lelke is kellett nekem
Mert tudtam nincs még a Földön egy ilyen varázs, mint amilyen ő volt velem
Szerettem azt az énem, aki mellette voltam, felemelő voltam és hatalmas
S most leáldozott az esthajnalcsillag szerelmünk egén, s ez borzalmas
Örök sötétség lett az égen, mert minden álom és terv szétreppent
Szívem már nm is ver annyira, a magány takarója reám lebbent
Adná az ég, hogy jobbá tegyem, mert ha lenne egy kívánságom
Az lenne, bár ez a mindenható alak lenne ismét a párom!!!
Lexi (2016. november 15.)

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum