Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Visi Gábor

Visi Gábor versei


 

A fenyőfa
Édesanyám

 

A fenyőfa

Áll az erdőszélen
Irdatlan óriásként,
Örökzöld színben,
Halhatatlan árnyként.

Mókus ugrál mélabús
Ágai között,
Zúgva süvít a szél
A zordon bércek fölött.

Bömbölő hegyi folyam
Zuhog tajtékozva
Egy magaslatról
A sziklás szurdokba.

Társai már nem
Élnek e tájon,
Matuzsálemként
Maradt magányos.

Évszázados törzse
Ellenáll szélnek, viharnak,
Mit a szálló párák
Az égen kavarnak.

Szálfaalakját tíz
Ember át nem éri,
Életét az erdő
Őreként éli.

Ágait ezer meg ezer
Tűlevél borítja,
Tobozait páncélpikkelyek
Tömege takarja.

Hatalmas sziluettje
Kiemelkedik a tájból,
Termete sötéten
Tornyosul a világból.

Némaságát semmi
Meg nem töri,
Életének emlékét
Titokként őrzi.

Favágó ember
Nem háborítja,
De eljön az idő,
Hogy az évek terhe
A földre taszítja.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum