Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Fazekas István

Fazekas István versei


Harangok és kereplők (versek), Felsőmagyarország Kiadó, 1993. Este az égen (versek), Felsőmagyarország Kiadó, 1998. Diáknaplóm (prózai írás), Felsőmagyarország Kiadó, 2001. Vigasztaló (versek), Felsőmagyarország Kiadó, 2006. Aranyeső (versek), Százhalom Kiadó, 2007. Megnyerhető veszteségeink (prózai írások), Hungarovox Kiadó, 2007. Szemednek ideje (versek), Felsőmagyarország Kiadó, 2007. Kutyafán a fakutya(versek), Hungarovox Kiadó, 2008. Férfitánc (versek), Hungarovox Kiadó, 2008. A sarló kalapácsa (hősköltemény), Hungarovox, 2009. Szavak tüntetése (versek), Napkút Kiadó, 2010. Kis Károly (történelmi dráma három felvonásban), Hungarovox Kiadó, 2010. Elvira (tragédia egy felvonásban), Felsőmagyarország Kiadó, 2011. Carpe viam! (latin versfordítások), Napkút Kiadó, 2011. Bennem csillagok égnek (versek és versfordítások), Napkút Kiadó, 2012. Rögzített pillanatok (prózai írások), Napkút Kiadó, 2013. A megvádolt (történelmi dráma három felvonásban), Napkút Kiadó, 2015. Ars poetica dolorum (versek és versfordítások), Napkút Kiadó, 2015. Amicus caesaris /Jézus perének zsidó és római jogi jellemzői/ (tanulmány), Napkút Kiadó, 2016. Nincs alku! (válogatott versek), Napkút Kiadó, 2016. Kegyelmet nem kérek! (történelmi dráma két felvonásban), Napkút Kiadó, 2016. Véred a vers (válogatott versek), Felsőmagyarország Kiadó, 2017

 

Halottak napja Tyukodon

 

Halottak napja Tyukodon

Látod, Adél,
erre a mezőre nagyapám
parasztkalapja
vetett árnyékot
egykoron:
itt húztunk az
ekével barázdát,
és ott, a jegenyék mellett
kucorgó vályunál itattam
tündöklő lovainkat.

A férfimunka volt
minden ars poeticánk,
amerre csak léptünk,
élet zizegett,
makulátlannak látszott
innét a világ,
s a hajnali gondok labirintusába
olykor bevilágított
a falu tornya felett
botladozó telihold.

Mennyi reménykedés,
mennyi éhség,
mennyi bizonyosság
morajlott bennem!
Délcegen álltam a tarlón,
karjaimban az erők
kívánták a veszélyt,
a vad veszedelmet.

Kívántam én az igaz szerelmet!

Aztán a halál kinyújtotta
fekete csápjait.

De sokszor eldadogtam itt
keservemet
földnek és égnek!

Hadd mondjak most el neked valami
különös furcsaságot!

Mikor legutóbb erre jártam,
rengett a föld lépteim alatt.
Talán őseim pora lázadt
elgyötört életemért.
Aztán egyszer csak
csend lett.
Csak az a távoli nádas
csörgött hívogatón
az alkonyi szélben,
s ahogy elindultam felé,
bevallották nekem
a piruló faágak
és a szentlászlófüvek
szomjas virágai,
hogy megtalállak,
megtalállak végre,
mielőtt belefúlna szívem
az örök havazásba.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum