Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Postapista

Postapista versei


 

Falak - Titkaink őrzői

 

Falak - Titkaink őrzői

Ha a falak beszélni tudnának,
Sok mindent súgnanak a világnak,
Fiatalokról kik szerelmesek,
Szüleik tiltását ellenezve,
Hosszan csókoljak egymás ajkait.
Kizárják a külvilág hangjait,
A fal miatt nem zavarja őket,
Nem látják a kíváncsi szemek tőle.
Mert ha látnak, lenne sok probléma,
De a fal csak hallgat, mint egy néma.

Betonjával felfog minden hangot,
Apró neszt, s minden gondolatot.
Küldjetek el barátaitokat,
Hogy kiadják titkos vágyaikat.
Szabaddá lesz minden mi elfojtott,
S újra felállhat az ki elbotlott.
Ki kimondja ezeket, nem szégyelli őket,
Senki sem hallja ezeket tőle.
Ha hallanak lenne sok probléma,
De a fal csak hallgat, mint egy néma.

Azt is eltakarja, aki szipog,
Kinek értelme titkon szivárog.
Kinek gondjait senki sem hallja,
Vagy éppen hallani nem akarja.
Aki ide látogat, az felejt,
Míg üres nem lesz, sok könnyet elejt.
Minden gondot szőnyeg alá söpör,
És a könnyeket elnyeli a föld.
Ha ezt látnak, lenne sok probléma,
De a fal csak hallgat mint egy néma.

S amikor az élet üressé lesz,
S a kínzott ember semmit nem érez,
Aki végleg csalódott mindenben,
Nem lát békét idegen kezekben.
A remény maradéka is elszáll,
A szív végéhez érve majd' megáll.
Felszakad a bőr a penge nyomán,
Elkenődik a vér az út porán.
Ha ezt tudnak, lenne sok probléma,
De a fal csak hallgat mint egy néma.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum