Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Bakonyi Szilvi

Bakonyi Szilvi versei


Ha már itt jár kérem, olvasson egy verset

 

08.08
A 2016-os választásokra
Andrásnak
Anno
Bal kéz
Barátom
Búcsú szó
Cérna
Családom Karácsony este
Csüngnek minden ágon
Didergő
Dolgom van
Egy orgonabokor mögül figyelem magam
Elbotlom
Érzelem lény
Este van
Ezt gondolom az emberekről
Felelj
Fonal Kormány
Gyötrődőm
Gyűlölöm
Ha meghalok majd
Hát elmúlt
Hatszáz
Holt király
Igaz barát
Ima
Itt fekszek most
Itt vagyok még
Kereslek
Kora kelet
Köss ágaimra szalagot
Másik földön élek
Még akkor is (Én bennetek)
Micsoda világ ez
Mikor mindenki meghalt
Mint barát
Nádcukor
Napfény
Nehéz lány
Neked, Sárkány
Noéminek
Nyugalom
Oh, te
Öreg Angyal
Ostoba szerelem
Pici mag
Portugália
Sírni akarok
Sírtam, mert sírnom kellett
Sokszor látom Őt
Sose múlna el
Szakadék
Szerelem
Szerelem gyurma
Szomorú koszorú
Te nő Te gyermek
Tegnap este
Tudja maga?
Tudja, az a bolond
Ugat a kutyám
Vágytól vágyig
Vendég
Vihar
Világ zavartja, Én!
Világvége

 

Családom Karácsony este

A családom engem sose szeretett
Anyám ágyából kikelve Bátyám védte meg
Ha engem démonok riogattak éjszaka
Anyám Bátyámhoz sürgősen elszaladt

Ha göndör hajamba kefe akadt
Anyám az ollóval rontott az otthonunkba
Ha éhes voltam enni adott
Ha szomjas voltam innom kellett

Ha rossz jegyet hoztam az iskolából
Részeg apám nevelte
Ha bátyám ordítozott, sír, ténfergett
Anyám hideg borogatással homlokát lefedte

Ha rossz barátok kínoztak
Anyám sürgősen elvitetett onnan
Így jártam ki három általános iskolát
A lelkem költöztettem egyik helyről a másikra át

S aztán középiskolás lettem
Megtaláltam a verseket
Anyám büszke volt rám de nem mindegyikre

A családom engem sose szeretett
Nélkülük nőttem fel, mint a fűcsomó a réteken
Egy a többi körül, mégis független
Magam lettem egyedül és segítő lelkekkel

De a tisztelet e lélekből sose vész el
Anyám Apám tisztelni fogom amíg életüket velük élem
Egy rossz szavam se esik feléjük már
A többit írjuk a fiatalság rovására rá
Se hangos szó se kár-beszéd nem éri nyelvemet
Mert szüleimet tisztességből és adományból tisztelnem kell.

Anyám ki felnevelt kemény asszony
Hogy értünk mindent megtett
Apám ki a munkának él szívtelen gazembernek lett
Bátyáim ki maguk útjukon botolnak, élnek
S amíg lélegeznek vérükben a levegő vegyül el

De anyám mint a tenger
Jobb napokon csendes, vihar nélkül terül el
Rosszabb napokon villámlik és hajómat töri el
Apám kenyerét vesszük az asztalról
Amit verejtékével keresett meg
Azon van hogy a házunk meglegyen
Széppé varázsolja mindegyikünknek
Apámak hihetetlen szépérzéke van
Tudatosan illeszti össze darabkáit a másik darabbal

Karácsony közeleg
Sok év után újra együtt
A karácsonyt ebben a családban sose ünnepeltük
Valahogy érzem, normális már nem lesz
De a Karácsonyi asztalra nem egymás fejét tesszük le
Hanem ételt, italt, kedvességet
De ebben a házban nem imádkozunk hamis isteneknek

A Karácsony nálunk nem Isten, se Jézuska
Nem ajándék vagy hamis boldogság becsomagolva
Nálunk nem képmutatás, fa, ismeretlenség
Nálunk a Karácsony egy hülye kis semmiség

Anyám miatt aki az Igazban hisz
Az ő érdeme hogy nem kerülünk a birkák közé
A Karácsony nálunk pihenés, megnyugvás
Ha imádkoznom kell imádkozom ágyamnál
Ha Jézusra gondolok nem az angyalkák
Vagy a fa, vagy a Karácsony jut eszembe
Hanem az önfeláldozás és a szeretetet látom ezekbe

Az én családom nem is a családom
Ők az utam kísérő fájó halálom
Kiktől majd elbúcsúzom ha meghalok
És ők viszont köszöntenek ha feltámadok

Megbújunk egymás lelkében
Nem szólunk, nem törekszünk feléje
Majd ha nem e világban élünk és boldogok lehetünk
Ha lesz miért élnünk és egymást segítenünk
Akkor talán összeérünk
De most még nem alkotunk egységet
Mert a világ vize malmunkat széttörte

De látod még most is őröl
Hát mi lesz majd akkor ha minden szép lesz
Akkor milyen malom fog születni belőlünk
Ha a halál megkötözve ezer évig a feledésbe vész el
Akkor majd annyi kenyeret ad hogy a világ jól lakik belőle
És a mi kenyerünk is eszi majd
A Világ velője

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum