Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Bakonyi Szilvi

Bakonyi Szilvi versei


Ha már itt jár kérem, olvasson egy verset

 

08.08
A 2016-os választásokra
Andrásnak
Anno
Bal kéz
Barátom
Búcsú szó
Cérna
Családom Karácsony este
Csüngnek minden ágon
Didergő
Dolgom van
Egy orgonabokor mögül figyelem magam
Elbotlom
Érzelem lény
Este van
Ezt gondolom az emberekről
Felelj
Fonal Kormány
Gyötrődőm
Gyűlölöm
Ha meghalok majd
Hát elmúlt
Hatszáz
Holt király
Igaz barát
Ima
Itt fekszek most
Itt vagyok még
Kereslek
Kora kelet
Köss ágaimra szalagot
Másik földön élek
Még akkor is (Én bennetek)
Micsoda világ ez
Mikor mindenki meghalt
Mint barát
Nádcukor
Napfény
Nehéz lány
Neked, Sárkány
Noéminek
Nyugalom
Oh, te
Öreg Angyal
Ostoba szerelem
Pici mag
Portugália
Sírni akarok
Sírtam, mert sírnom kellett
Sokszor látom Őt
Sose múlna el
Szakadék
Szerelem
Szerelem gyurma
Szomorú koszorú
Te nő Te gyermek
Tegnap este
Tudja maga?
Tudja, az a bolond
Ugat a kutyám
Vágytól vágyig
Vendég
Vihar
Világ zavartja, Én!
Világvége

 

Mikor mindenki meghalt

Ha majd meghal minden
Mi egykor a házunk volt
Anyám fog hiányozni a legjobban.

De már ő is elment
A falak csendesek
Finom ételeit őrzik a falak magukban
És én köztük járok
Megérintem őket és sírni kezdek
Aztán megnyugszok.

Apám is halott
Nem hangos tőle semmi
Papírjait fújja odakint a szél

Leülök, egyedül
A konyhaasztalhoz
És szellemeikkel együtt töltök magamnak
Egy pohár valamit
És fajdalmasan hátragurítom és hallom:
Ez a csend.
Ez a béke.
Ez a hazám
Ez a vérem
Itt voltak, de már nincsenek
És hallom, ahogy bátyám valahol álmában csendesen szuszog
És megnyugszom tőle hogy tudom

És éget rám a nagy Tiffany lámpa
Ami annyi idős mint anyámék házassága
És felhajtok még egyet abból amiből az előbb
mint apám tette
Tenné

Itthon vagyok
A könny a szememből útra kel
És fájdalmasan ujjaim egy számot tárcsáznak.
Ha kell, ha nem.
Gondolom: meg kell próbálni.
Ki ne tenné meg, ha nem én
És mégis kérem:
Kérlek, ne te vedd fel.
És felveszi én meg áthívom egyszerűen,
Tisztán, mint a hó
És az istennek se jó neki, hárít
Elmondom mi van, hogy itt ülök,
És meghalt mindenki
De boldog vagyok tőle, itt egyedül
És hallom hogy azt hiszi baj van
Elindul a rohadt sötétbe
És itt is az van
De kitartóan ég
A Tiffany lámpa

És ő eljönne valóban
Én előtte már az összes könnyemet lenyeltem
Alva járok
És beinvitálom.
Mutatom neki az ágyat
Majd a konyhát

Leült velem.
Beszélgetett.
Hagyta hogy mondjam, néha nem értett egyet.
Ő is elmondott sokmindent
Hogy mennyire szeretet
Hogy sose hagyna el
Én elmondtam hogy az élet nélküle nincs
És hogy szeretem magamat, imádom
Bátor vagyok, ezt is imádom
És ő is szereti magában ezt
És tiszteli
És én sirni kezdek
Mert eszembe jutott valaki

De aztán azt mondtam:
Beszéljünk másról.
És elmondtam hogy születettem
Mennyi mindent elbasztak nekem
És elmondtam miket képzeltem, játszottam
Nevettem
Milyen volt ha beteg voltam, ha apám megvert
Milyenek voltak anyám muskátlijai
Apám szerszámai, rongyai, létrái
Anyám köténye, keze, érdes, kidudorodott keze


És elmondtam neki
Teljes tiszta szívemből
Hogy itt vannak velem mind

És kimentünk fázni a hidegbe
Cigarettára gyújtani
És lezártunk és bekötöttünk egy régi nagy könyvet
Ki-ki aláírta a maga helyén
És felnéztünk az égre
Mostmár ugyanolyanok voltunk
Mint a többi ember.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum