Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Bakonyi Szilvi

Bakonyi Szilvi versei


Ha már itt jár kérem, olvasson egy verset

 

08.08
A 2016-os választásokra
Andrásnak
Anno
Bal kéz
Barátom
Búcsú szó
Cérna
Családom Karácsony este
Csüngnek minden ágon
Didergő
Dolgom van
Egy orgonabokor mögül figyelem magam
Elbotlom
Érzelem lény
Este van
Ezt gondolom az emberekről
Felelj
Fonal Kormány
Gyötrődőm
Gyűlölöm
Ha meghalok majd
Hát elmúlt
Hatszáz
Holt király
Igaz barát
Ima
Itt fekszek most
Itt vagyok még
Kereslek
Kora kelet
Köss ágaimra szalagot
Másik földön élek
Még akkor is (Én bennetek)
Micsoda világ ez
Mikor mindenki meghalt
Mint barát
Nádcukor
Napfény
Nehéz lány
Neked, Sárkány
Noéminek
Nyugalom
Oh, te
Öreg Angyal
Ostoba szerelem
Pici mag
Portugália
Sírni akarok
Sírtam, mert sírnom kellett
Sokszor látom Őt
Sose múlna el
Szakadék
Szerelem
Szerelem gyurma
Szomorú koszorú
Te nő Te gyermek
Tegnap este
Tudja maga?
Tudja, az a bolond
Ugat a kutyám
Vágytól vágyig
Vendég
Vihar
Világ zavartja, Én!
Világvége

 

Kora kelet

Hova tűnt a múlt ködébe
a pislákoló kora kelet
ahol a madár vidáman rikkant,
s csak most száll fölibe ennek a kéknek
a Lánchíd fölé
a köd
de ezt Én így találom jónak,
hogy eddig nem találkoztunk
te meg:
milyen furcsa
Hisz folyton arra röpültem,
a körúton vitt vaskerekem,
s te mégse futottál belém
pedig ott álltam
sorsom peremén
De megszépít a tavasz,
megszépít a kora kelet
vidáman rikkantok neki
a bosszús télnek.
Oh, ha tudtam volna mindig
a gyönyörre koncentrálni,
a szépet idézni
kincset találni.
Ha tudtam volna nem a múltba nézni,
hol a tükörképem másokat rémít
akkor lenne már tavasz
lenne nyár
sok-sok fényes napsugár!
Lenne holdkő bársony karosszék
nem lenne halál, ócska bizonyíték,
lenne bátorság, nem lenne félelem,
lenne barát, ellenségem senki sem,
Lenne csoda, lennél Te,
Nem lenne Ő, aki még most is
engem riaszt meg
Szárnyas karod engem védene
Ő ellenáll, de Te végezel Véle.
Hiába ijesztene álmaimban
Te belépnél a törékeny kapun át
s elriasztanád.
Ő a kígyó Te a sas ki elkapod
S a győztest, ki Te vagy
bársony ruhában megjutalmazom.
Kitűntetem váramban
szívemre feliratot aggatok:
„Ő, ki megmentette váram,
Szívem csak érte ragyog.”

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum