Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Bakonyi Szilvi

Bakonyi Szilvi versei


Ha már itt jár kérem, olvasson egy verset

 

08.08
A 2016-os választásokra
Andrásnak
Anno
Bal kéz
Barátom
Búcsú szó
Cérna
Családom Karácsony este
Csüngnek minden ágon
Didergő
Dolgom van
Egy orgonabokor mögül figyelem magam
Elbotlom
Érzelem lény
Este van
Ezt gondolom az emberekről
Felelj
Fonal Kormány
Gyötrődőm
Gyűlölöm
Ha meghalok majd
Hát elmúlt
Hatszáz
Holt király
Igaz barát
Ima
Itt fekszek most
Itt vagyok még
Kereslek
Kora kelet
Köss ágaimra szalagot
Másik földön élek
Még akkor is (Én bennetek)
Micsoda világ ez
Mikor mindenki meghalt
Mint barát
Nádcukor
Napfény
Nehéz lány
Neked, Sárkány
Noéminek
Nyugalom
Oh, te
Öreg Angyal
Ostoba szerelem
Pici mag
Portugália
Sírni akarok
Sírtam, mert sírnom kellett
Sokszor látom Őt
Sose múlna el
Szakadék
Szerelem
Szerelem gyurma
Szomorú koszorú
Te nő Te gyermek
Tegnap este
Tudja maga?
Tudja, az a bolond
Ugat a kutyám
Vágytól vágyig
Vendég
Vihar
Világ zavartja, Én!
Világvége

 

Sokszor látom Őt

Sokszor látom Őt.
Asztalomhoz ül.
Teát tölt nekem.
Ha cigarettára gyújtok – Ő is.
Írni kezdek, verset, novellát, szonettet,
bármit, amihez nem értek
Ő hangosan véleményezni.
Kacarászik.
Érveimet mondom,
Ő bölcsen bólogat.
Néha hozzá tesz, néha nem.
Elindulok a házból,
fölszállok a buszra,
követ.
Folyton csak követ.
Beérek a munkahelyre,
az asztalomhoz ülök,
Ő leteszi a kabátját,
de mindenekelőtt: az enyémet akasztja a helyére.

Délben együtt megyünk ebédelni
aztán vissza,
zebrákon megyünk át,
föl a hegyre, elvágtatunk
villamosok mellett – mellém ül ott is,
de legtöbbször velem szembe.
Csak hallgat.
Dudorászik halkan.
Vékony sárga nyakkendőjét néha elkapja a szél.

Ha kanálisokban, sikátorokon megyünk át
ugratjuk egymást, hogy ne féljünk.
Visszhangzik a nevetésünk.
Este hazamegyünk,
megvacsorázunk, olvasunk,
sakkozunk néha – Ő jobban, mint Én – és
elfelejtjük mit csináltunk.
Aztán elalszunk.
Én felkelek,
Ő nem.
Sokszor látom Őt.
Többet, mint kéne.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum